Motiválás a változtatásra: Ötletek egészségügyi szakembereknek

Számos krónikus egészségi probléma összefüggésbe hozható olyan módosítható életmódi tényezőkkel, mint a rossz ételválasztás és az elégtelen testmozgás. A meglévő viselkedési mintázatokat azonban közismerten nehéz megváltoztatni, még akkor is, ha az egyén felismeri, hogy egészségét kockáztatja. Az egészségügyi szakembereknek életfontosságú szerepe van a páciensek motiválásában, az egészségesebb életmód elfogadtatásáért. Ám, a változtatás érdekében alkalmazott hatékony stratégiák messze túlmutatnak az egyszerű tanácsadáson.

A motiváló tanácsadás

Hagyományosan, az egészségügyi szolgáltatók felvettek egyfajta „utasító-parancsoló” tanácsadó stílust, mikor pacienseikkel, az egészséggel kapcsolatos magatartásról beszéltek, a változtatáshoz szükségesnek tartott információkat és utasításokat adtak. ¹ Míg ez az atyáskodó megközelítés megfelelő lehet néhány egyén számára, addig más paciensekben szándékolatlanul is növelheti az ellenállást. ²

A tartós viselkedésbeli változás hatékonyabban elérhető, mikor annak másokra terhelése helyett, az ilyen cselekvésre való motivációt magából a paciensből csaljuk elő. 1 Az ily módon, a belső jutalmazás által megerősített viselkedések kapcsolatban állnak az egyén szükségleteivel, érdeklődésével és érzelmeivel. Az olyan paciensközpontú technikák, mint a motiváló interjúzás és az együttműködő célkitűzés célja a belső motiválás támogatása, összefüggésbe hozhatók az egészségi állapot javulásával. 3-5 Az ilyen technikák önrendelkezésre bátorítják a pacienst abban, hogy eldöntse, milyen változtatások szükségesek, és azok miképpen érhetők el.

A viselkedésváltozás egy fokozatos folyamat, olyan állomásokon át valósul meg, amelyeken a paciensnek előre kell jutnia. ⁶ Nem mindegyik, kockázatnak kitett egyén „kész” változni, és a viselkedési intervenciót is ennek megfelelően kell kialakítani. A problémára való figyelemfelhívás és az azzal kapcsolatos információszolgáltatás, amennyiben nem szembesítő módszerrel történik, segíthet növelni az egyének változásra való hajlandóságát. ⁵

Az egészséggel kapcsolatos magatartásformákat az egyének az adott témával kapcsolatos megértése, és azon felfogása határozza meg, hogy ezek a kérdések miként függenek össze személyes körülményeikkel. A változás bekövetkezéséhez hinniük kell abban, hogy magatartásuk sebezhetőbbé teszi őket egy bizonyos egészségi problémára, hogy a probléma potenciálisan súlyos, és hogy a cselekvés előnyei ellensúlyozzák a lehetséges költségeket. ⁷ Az olyan szociális tényezők, mint a társadalmi normák vagy ideálok és a barátok, valamint a család hozzáállása, szintén befolyásolhatják az egyén hajlandóságát a viselkedésbeli változás iránti elköteleződésre.

A kudarctól való félelem jelentősen akadályozhatja a változást. Az egészségügyi szakembereknek fontos szerepe van a paciens változásbeli közreműködésének és saját célmegvalósító képességének erősítésében. Ez nemcsak a bátorítást és építő jellegű visszajelzést jelent, hanem a siker eléréséhez szükséges képességek és források biztosítását is.

• Olyan magatartás felismerése, mely kedvező hatással lehet a paciens egészségére.
• A magatartás és az egészség közötti kapcsolat megbeszélése és, hogy a paciens felfogása szerint ez mennyire igaz saját helyzetére.
• A paciens változtatási készségének értékelése az észlelt ellenállás mértékéhez viszonyítva, és a konzultáció ennek megfelelő átalakítása.
• Az ítélkezés és konfrontáció kerülése, ne ragaszkodjunk a változtatás javaslatához, mikor azzal szemben nagy ellenállás mutatkozik.
• Derítsük ki és éljük bele magunkat a paciens motivációiba, érzéseibe és hiedelmeibe. Biztassuk őket saját kifejezéseikkel a magatartásbeli változás mellett és ellen szóló tényezők felmérésére.
• Ha a változtatás elhatározása küszöbön állónak tűnik, kalauzoljuk a pacienst saját akciótervének megfogalmazásában.
• Biztassuk SMMRI (SMART) célok felállítására (háromig), beleértve olyan magatartásokat, melyek könnyedén beilleszthetőek jelenlegi életmódjukba és nagyon valószínű, hogy sikerre vezetnek. A családtól, barátoktól vagy más paciensektől kapott támogatás segíthet e célok elérésében.
• Beszéljék meg a változás lehetséges akadályait és az azokkal való bánásmód tervét.
• Hozzáférés biztosítása az információhoz és egyéb forrásokhoz, melyek segíthetik a folyamatban a pacienst. Az egyénre szabott, számítógép generálta segédanyagok hasznosak lehetnek.
• Tartsuk fenn a kontaktust, adjunk visszajelzés és támogassuk az önellenőrzés fejlődését.
• Tudatosítsák, hogy visszaesés gyakran előfordul, és nem jelenti a folyamat kudarcát. Beszéljék meg a pacienssel az el nem ért célokkal való bánásmód lehetőségeit.

1. Rollnick S et al. (2005). Consultations about changing behaviour. BMJ 331:961–963.
2. Miller WR. (2005). Enhancing patient motivation for health behavior change. Journal of Cardiopulmonary Rehabilitation 25:207-209.
3. Rubak S et al. (2005). Motivational interviewing: a systematic review and meta-analysis. British Journal of General Practice 55:305–312.
4. Handley M et al. (2006). Using Action Plans to Help Primary Care Patients Adopt Healthy Behaviors: A Descriptive Study. Journal of the American Board of Family Medicine 19:224–231.
5. Britt E et al. (2004). Motivational interviewing in health settings: a review. Patient Education and Counseling 53:147–155.
6. Prochaska JO et al. (1992). In search of how people change: Applications to addictive behaviours. American Psychology 47:1102-1114.
7. Elder JP et al. (1999). Theories and Intervention Approaches to Health-Behavior Change in Primary Care. American Journal of Preventive Medicine 17:275–284.
8. MacGregor K et al. (2006). Behavior-Change Action Plans in Primary Care: A Feasibility Study of Clinicians. Journal of the American Board of Family Medicine 19:215–223.
9. Siegert RJ and Taylor WJ. (2004). Theoretical aspects of goal-setting and motivation in rehabilitation. Disability and Rehabilitation 26:1–8.