Kattintson ide az EUFIC kezdőlap felkereséséhez.
Élelmiszerbiztonság- És Minőség
Élelmiszertechnológia
Food Risk Communication
Táplálkozás
Egészség És Életmód
Étrendfüggő Betegségek
Felhasználói vélemények
(Csak angolul)
Gondolatok az ételekről
(Csak angolul)
EU kezdeményezések
(Részben lefordított)
Reflektorfényben
Energiaegyensúly

Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti.



FOOD TODAY 12/2009

Sok hal van még a tengerben?

Food TodayAzt tanácsoljuk a fogyasztóknak, hogy egyenek több halat a szív- és érrendszeri betegségek elleni védekezésként. Azonban a fogyasztókat kell-e, hogy érdekelje a vadvízi halak fogyasztásának etikája és a tenyésztett hal, mint egészséges választás?
Halfogyasztás az egészségért
 
A hal és a tengeri élelmiszerek értékes fehérje-, esszenciális vitamin- és ásványianyag forrásként ismertek. Emellett a táplálkozási ajánlások az európai népesség legnagyobb részének azt javasolják, hogy hetente fogyasszon egy vagy két adag un. olajos halat (pl. lazacot vagy makrélát). Az ajánlások azon az ismereten alapulnak, hogy az olajos halak az omega-3 zsírsavak kiváló forrásai, amelyek jó hatásúak a szív- és érrendszer állapotára és a magzat fejlődésére. 1,2
 
Honnan és hogyan kerül az asztalra a hal?
 
Az utóbbi évtizedekben világszerte nagymértékben nőtt a halfogyasztás. 3 Az Európai Unióban (EU) csökkent a fogás, ám a fogyasztás legalább 10%-kal nőtt az utóbbi évtizedben, együtt a halgazdasági hal ismertségével. Jelenleg a becslések szerint az EU-ban halászott halak mintegy kétharmada vadon fogott 4, amelyek közé olyan fajok tartoznak, mint a hering, a tonhal, a makréla és a szardíniafélék, míg a főleg tenyésztett halak közé a lazac, a szivárványos pisztráng, a pisztráng és a ponty. A szabadon élő halak tápanyagösszetétele és szennyezettségi szintje számos, nehezen befolyásolható tényezőtől függ: fajta, évszak, táplálkozás, hely, életfázis és kor. A táplálkozási láncban magasabban elhelyezkedő fajok (pl.: lazac, tonhal, kardhalfélék) felhalmozhatják a szennyezőanyagokat. Annál a halnál, amit akvakultúrában vagy halgazdasági módszerekkel neveltek, szigorúbban szabályozató a takarmányozása, és az EU-nak szigorú előírásai vannak a halgazdasági halak szennyezőanyag-tartalmára vonatkozóan.
 
A halgazdasági kontra vadon halászott hal
 
A halgazdasági hal ellenőrzött, általában halolajon és haltápon alapuló táplálékot fogyaszt. Ez a táplálkozás nincs alárendelve a vadon élő halaknál megtalálható évszakos változásoknak. Következésképpen a vizsgálat azt találta, hogy a halgazdasági hal lipidszintjei a vadon élőkénél sokkal állandóbbak.3 A halgazdaságban tartott ragadozó halak (pl. lazac) takarmányát főként olyan emberi fogyasztásra alkalmatlan halakból állítják elő, mint a Kapelán lazac (Mallotus villosus) vagy a sprotni (Sprattus sprattus). A haltápokba növekvő mennyiségben használnak fel növényi forrásokat, azonban ez csökkentheti a halgazdasági halakban az omega-3 zsírsav mennyiségét. Haleredetű táplálék utolsó hetekben való etetése alkalmazható az ilyen hatás ellensúlyozására.
 
A halellátás fenntarthatósága a fogyasztók részére
 
Úgy becsülik, ha a jelenlegi halászati gyakorlat folytatódik, a halállomány a következő 40 éven belül súlyosan megfogyatkozik. Az EU tengerei a halellátás valamivel több mint 10%-át biztosítják. Világos, hogy a halgazdasági halak megoldást kínálhatnak a kereslet kielégítésének fenntarthatóságára.
 
A vizsgálatok ellenére, melyek azt mutatták, hogy nincs érzékszervekkel érzékelhető különbség a halgazdasági és a vadon élő halak között, a fogyasztók a a vadon élő halat egészségesebbnek és ízletesebbnek érzik a halgazdaságinál. 5 Mindamellett vannak előnyei a halgazdasági halnak, nevezetesen:
  • Rendszeres ellátás
  • Állandó tápanyagösszetétel
  • Az előállítás szigorú ellenőrzése
  • Alacsonyabb, stabilabb árak
  • Nyomonkövethetőség
A kutatás azt mutatta, hogy bár a fogyasztók nagyra értékelik a fenntarthatóságot és a haltenyésztés etikáját, ez az érdeklődés nem szükségesen függ össze a hozzáállással és a vásárlási szokásokkal.A vadon élő halak fogyasztásának elutasítása összefüggésbe volt hozható az etikai megfontolásokkal, míg a halgazdasági halak fogyasztásának elutasítása az élelmiszer vélt alacsonyabb minőségével függött össze. Az akvakultúrának is megvannak a káros környezeti hatásai: túlhalászás a takarmányozás érdekében, élőhelyek megváltoztatása, a kifolyó szennyezőanyagok, és az ökoszisztéma veszélyeztetése az elszökő egyedek által. Válaszul számos EU projektet létesítettek az akvakultúrák optimalizálására, annak érdekében, hogy a fogyasztói igényeket felelős és fenntartható módon hangolják ezekkel össze.
 
Emellett azt tapasztalták, hogy a halgazdasági halak kevésbé egészségesek. Azonban az ellenőrzött körülményeknek köszönhetően megfékezhetők a betegségek a halgazdasági halaknál így javítva a halak életkörülményeit 6. Az akvakultúra egyik fontos célja az elfogadható mértékben jó életkörülmények biztosítása, ilyen módon a halgazdasági összehasonlítható a vadon élő hallal.
 
Összefoglalásul
 
A fogyasztók számára mind a megfelelő feltételek biztosítása mellett felnevelt halgazdasági, mind a vadon halászott hal biztonságos és tápláló eledel, közöttük nincs lényeges különbség.  A túlhalászásra válaszul a halgazdasági hal életképes alternatíva, ami eleget tesz a több hal fogyasztására buzdító táplálkozási ajánlásoknak.
 
További információ
EU project RAFOA (Researching Alternatives to Fish Oils in Aquaculture) -
EU project AQUAMAX (Sustainable Aquafeeds to Maximise the Health Benefits of Farmed Fish for Consumers) - http://www.aquamaxip.eu//
EU project CONSENSUS (Towards Sustainable Aquaculture in Europe) -
 
Irodalomjegyzék
  1. Mente A, de Koning L, Shannon HS, Anand SS (2009). A systematic review of the evidence supporting a causal link between dietary factors and coronary heart disease. Archives of Internal Medicine 169(7):659-69.
  2. Innis SM (2007). Dietary (n-3) fatty acids and brain development. Journal of Nutrition 137(4):855-9.
  3. Cahu C et al (2004). Farmed and wild fish in the prevention of cardiovascular diseases: Assessing possible differences in lipid nutritional values. Nutrition, Metabolism and Cardiovascular Diseases 14:34-41.
  4. European Food Safety Authority. Opinion of the Scientific Panel on contaminants in the food chain [CONTAM] related to the safety assessment of wild and farmed fish. Available at: http://www.efsa.europa.eu/EFSA/efsa_locale-1178620753812_1178620762697.htm
  5. Verbeke W et al (2007). Perceived importance of sustainability and ethics related with fish: a consumer behaviour perspective. Journal of the Human Environment 36:580-5.
  6. Bergh O (2007). The dual myths of the healthy wild fish and the unhealthy farmed fish.Diseases of Aquatic Organisms 75:159-64.
AZ EUFIC-RÓL
Az Európai Élelmiszer Információs Bizottság (EUFIC) egy olyan non-profit szervezet, amely az élelmiszerbiztonság és –minőség, valamint az egészség és táplálkozás kapcsolatáról nyújt tudományon alapuló információkat a médiának, egészség- és táplálkozásügyi szakembereknek, oktatóknak, valamint a közvéleményt formáló személyeknek közérthető formában.

Részletek
A webhely utolsó frissítésének dátuma: 28/08/2014
Az összes találat megtekintése