A nagyfokú élelmiszerbotrányok, amelyek Európát sújtották mostanában, az élelmiszerbiztonság alapos tárgyalásához vezettek. Továbbá az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) létrejöttét idézték elő. Az EFSA a tudományon alapuló kockázatbecslésért felelős, miközben az irányítással kapcsolatos döntések meghozatala az Európai Unió szabályozóinak, valamint döntéshozóinak kizárólagos feladata. A kockázatok értékelése, valamint irányítása egy Kockázatelemzés nevű rendszer keretein belül működik. Ez a cikk megmagyarázza, hogy mi is a Kockázatelemzés.
Tisztában vagyunk vele, hogy mit értünk “kockázat”alatt? Egyik körülírása: “egy ártalmas esemény, veszélyes vagy káros történés lehetősége, valamint annak hatása előfordulásakor”. A kockázatok értékelése és annak eldöntése, hogy miként lehet azokat az Európai Unió összetett és széles skáláján a legjobban irányítani, egy óriási kihívás. Nehéz egy kockázat összes nézőpontját figyelembe venni, valamint átlátni az irányító intézkedések összes következményét; számos hézag valamint bizonytalanság lesz a szerzett ismeretekben. A kockázatelemzés egy olyan szisztematikus útja a kockázatok teljesebb értékelésének, amely az átláthatóságot teljességgé alakítja, valamint azonosítja a bizonytalanságokat és tudásbeli hézagokat. Megkönnyíti a kockázatirányítás döntéshozatalát, valamint a rizikók közlését. A kockázatelemzés három tevékenységből tevődik össze: kockázatértékelésből, kockázatirányításból, valamint kockázatkommunikációból.
Kockázatértékelés
Egy élelmiszer kapcsán, a kockázatok a fogyasztókra gyakorolt potenciális hatásokat jelentik. Az élelmiszerekben lévő lehetséges veszélyek magukban foglalják a fertőző mikroorganizmusokat, a szennyeződésként előforduló kemikáliákat (pl. a tisztító vegyületeket) illetve a fizikai ágenseket (mint pl. az üveg). Miközben minden erőfeszítést az előforduló veszélyek minimalizálása érdekében tesznek, az élelmiszerbiztonság nem teljes és a veszélyek bármikor előfordulhatnak. A kockázatértékelés egy strukturált megközelítést követ, hogy a kockázatokat felbecsülje, és betekintést nyerjen azokba a tényezőkbe, melyek a kockázatokat pozitív vagy negatív értelemben befolyásolják. Egy kockázat becslése történhet abszolút időszakban (pl. azoknak a fogyasztóknak a száma, akik egy év alatt betegedtek meg egy adott terméktől) vagy relatív időszakokban (pl. egy termék biztonságának összehasonlítása egy másikéval).
Kockázatirányítás
A kockázatirányítók vezetik a Kockázatelemzést. Ők döntik el, hogy szükséges-e kockázatbecslés a probléma megoldásához valamint a kockázatbecslőket ők támogatják a munkájukban. Ha egyszer befejeződött a kockázatelemzés, a kockázatirányítók használják fel az eredményeket ahhoz, hogy eldöntsék, mit tegyenek a rizikóval kapcsolatban. Amennyiben szükségessé válik a kockázat csökkentése, ahhoz a kockázatirányításnak kell kiválasztania a legjobb intézkedést.
Kockázatkommunikáció
A kockázatelemzésben különböző típusú kommunikációk is fontos szerepet kapnak. A technikai megbeszélések a menedzserek, becslők valamint érdekeltek között a privát szektorban folynak. Amikor arról döntenek, hogy miként lehet egy kockázatot a legjobban irányítani és mikor a döntéseket megvalósítani, a kockázatirányítók, a publikum illetve a privát szféra közti kommunikáció válik rendkívül fontossá. Ez a megbeszélés sokkal kevésbé technikai és magában foglalhatja a gazdasági, szociális valamint etikai értékeket is. Annak érdekében, hogy egy olyan döntést hozzanak, amely megfelel a célnak, valamint a részvényesek számára is elfogadhatónak bizonyul, a kockázatirányítóknak megfelelő kockázatkommunikációt kell biztosítaniuk. Sok ember látja úgy, hogy a kockázatkommunikáció nem más, mint egy PR típusú tevékenység, de hogy hűek legyünk ahhoz a tudományághoz, amiből ez kifejlődött, ez elsősorban a kockázatészlelés iskolájának terméke. A kockázatészlelés elsősorban a pszichológiai vizsgálatok hosszú sorára utal, mely mintegy 50 évvel ezelőtt kezdődött, azt vizsgálva, hogy az emberek egyes kockázatokat miért észlelnek jobban a másiknál. Ez a kutatás azt mutatta ki, hogy az emberek sokkal inkább aggódnak az önkéntelen, mint önkéntes rizikók miatt, illetve jobban a technikai, mint a természetes veszélyek miatt. Ezek a felfedezések nagyban befolyásolják azt, hogy a kockázatokat miként kommunikálják legjobban a publikum felé. Az eredeti kockázatkommunikációs stratégiák felülről lefelé működnek, mint például a szabályozótól a publikum felé. Mostanában a kockázatkommunikációról szóló dialógus, amely a publikumot valamint részvényeseket arra bátorítja, hogy aktívan vegyenek részt a kommunikációs folyamatokban, vált kedveltebbé.
A EUFIC szorosan követi a kockázatelemzés fejleményeit az európai élelmiszeripar területén. Szervezetünk különös érdeklődéssel van a kockázatkommunikáció iránt. Így visszatérünk még a témához, és az elkövetkezendő hónapok kockázatokkal kapcsolatos tevékenységeiről is értesítjük Önöket.
Irodalomjegyzék:
ILSI, Food Safety Management Tools, J.L.Jouve, M.F.Stringer and A.C. Baird Parker, April 1998
