A növények továbbfejlesztése különböző génkészletek felismerésétől és azok kombinálásától függ. Egy fontos növényi géneket azonosító több-nemzeti genomprojekt, mely az Arabidopsis thaliana modellfajra összpontosít, a végéhez közelít.
Lúdfű (Arabidopsis thaliana) a legjobban jellemzett fű a világon. Ez egy évelő növény a keresztesvirágúak családjából, és közel egy évszázada használják kísérleti kutatásokhoz. A múlt év végén, egy világszerte 35 laboratórium 200 kutatójából álló csoport tette közzé az aprócska növény 5 kromoszómájából kettőnek a DNS szekvenciáját, vagy genetikai kódját. A másik háromé teljességében meghatározva várhatóan 2000 végére lesz.
Kis mérete, gyors növekedési ideje valamint kis DNS mennyisége tette genetikai elemzésre alkalmassá az Arabidopsis növényt. A közeli hasonlóság az Arabidopsis számos génjeinek a távoli rokonságban lévő gabonafélék, mint olajrepce, búza, valamint rizs génjeihez az elemzést még izgalmasabbá tette. Az Arabidopsis növény számos egyedi génjének megfelelője ugyanazt a funkciót látja el, mint a gabonanövényekben. Az Arabidopsis összes génjének elhelyezkedését és funkcióját feltárva, könnyebbé válhat azonosítani azokat a géneket, melyek ugyanazokat a folyamatokat ellenőrzik a sokkal bonyolultabb haszonnövényekben; egy alapvető előrelépés a hatékonyabb és újszerűbb növényfejlesztés útján.
Az Arabidopsis DNA szekvenciájának, valamint ezzel néhány génjének szerepét meghatározni csak a kezdet. Végtére a tudósok azt remélik, hogy megértik azt, hogy mit tesz a becsült 26,000 gén, miként tevékenykednek az egyes gének termékei, valamint ezek a tevékenységek összességében hogyan kerülnek összhangba egy növény létrehozása kapcsán. A DNS szekvencia adatainak feldolgozása olyan módon, hogy a szervezet mindegyik génjének funkciója érthető legyen a legnagyobb kihívás a modern biológiában. Az elmúlt években számos „kiemelkedő eredményű” technikát fejlesztettek ki, hogy segítsék a folyamat felgyorsítását valamint hogy ezen technikák kollektív alkalmazása „funkcionális genomikaként”váljon ismertté.
Az elmúlt néhány évben számos gént jellemeztek. Például két olyan gént fedeztek fel, melyek kapcsolódva a hajtás végén elősegítik a virágképződést. További kutatók olyan módokat kutatnak, melyek az Arabidopsis géneknek, az előbbi szöges ellentétére - a virágzás megelőzésére irányulnak. Itt a cél nem csupán a „transzgének” vad rokonokra való átterjedésének megakadályozása. Az évelő növények, mint a fejes saláta, valamint a burgonyanövény számára a virágzás a pusztulás előidézője. Jelet küld a leveleknek, üzenve, hogy szüntesse meg a fotoszintézist. E jel blokkolása a farmereknek azt jelentheti, hogy hosszabb ideig termeszthetik a terményeket és valószínűleg nagyobb terméshozamot érnek el, mivel többé nem lesz szükségük beruházni a virágzás létrehozásához szükséges forrásokba. Egy másik Arabidopsis gén, „Frigida” úgy is tud működni, mint ahogy a neve sugallja- megelőzni a virágzást, vagy legalább is a tél elmúlásáig kitolja azt.
Jelenleg a növény génszekvenciájának közel egyharmada, funkcióját illetően barkóba, de az Arabidopsis növényre kifejlesztett funkcionális genomika használatával lassan lehetővé válik megjósolni a fő gabonanövények kulcsgénjeinek szerepét.
