Kattintson ide az EUFIC kezdőlap felkereséséhez.
Élelmiszerbiztonság- És Minőség
Élelmiszertechnológia
Food Risk Communication
Táplálkozás
Egészség És Életmód
Étrendfüggő Betegségek
Felhasználói vélemények
(Csak angolul)
Gondolatok az ételekről
(Csak angolul)
EU kezdeményezések
(Részben lefordított)
Reflektorfényben
Energiaegyensúly

Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti.



EUFIC ÁTTEKINTÉS 01/2008

A TUDOMÁNYOS VIZSGÁLATOK MEGÉRTÉSE

Háttér-információk 

„Egyen tojást, és sportoljon, hogy tovább éljen!”
 
Ez a „szalagcím” nyilvánvalóan fiktív, de ugye azért felkeltette a figyelmét? A táplálkozás és az egészség területén elért új kutatási eredményekről szóló jelentésekkel rengeteget foglalkoznak a tömegtájékoztatási eszközök, hiszen ezek a kérdések szinte mindenkit érdekelnek. Az újságírók, a tudósok és az egészségügyi szakemberek mind a legfrissebb információkra vágynak – akárcsak a laikusok. Könnyen előfordulhat, hogy egyetlen tanulmány és a köré épülő beszámolók sokakat arra ösztönöznek a legújabb élelmiszer vagy táplálékkiegészítő fogyasztására, mert a jó egészség titkát látják benne.
 
A táplálkozásról és az egészségről napjainkban megjelenő információk gazdagsága sokakat tölt el zavarral, ezért az emberek egyszerű bizonyosságra vágynak, tudni szeretnék, hogy milyen étrenddel óvhatják meg az egészségüket. A probléma ezzel csak az, hogy egy-egy tanulmány ritkán nyújthat ilyen bizonyosságot, bármekkora betűkkel hivatkozzanak is rá a címlapokon.
 
A tömegtájékoztatási eszközök, az egészségügyi szakemberek és a pedagógusok azok, akik szabályozzák a táplálkozással és az egészséggel kapcsolatos információk körét. Nagymértékben befolyásolják, hogy mit hallanak és mit olvasnak el az emberek, és így mit hisznek a táplálkozásról és az egészségről. Ehhez további felelősség is társul: a tényeket pontosan kell közölni, helyes összefüggésekbe kell helyezni őket, és segíteni kell az embereknek megérteni, hogy milyen hatással lehetnek az eredmények a viselkedésükre és az egészséggel kapcsolatos döntéseikre. A felelős tömegtájékoztatás azt jelenti, hogy az új tanulmányokat kritikus vizsgálat alá kell vetni a közzététel előtt. A sajtóközlemények és a tanulmányok kivonatai („absztraktjai”) ugyan segítenek az érdekes kutatások felismerésében, de nem feltétlenül tartalmazzák azokat az információkat, amelyekkel pontosan tájékoztatni lehet a nagyközönséget a kutatási eredményekről.
 
A tudományos kutatások kritikus vizsgálatának folyamata gyakorlattal egyre könnyebb és gyorsabb lesz. Ezt az EUFIC ismertetőt azért készítettük, hogy segítsünk a tömegtájékoztatási eszközök munkatársainak, az egészségügyi szakembereknek és a pedagógusoknak a táplálkozással és az egészséggel kapcsolatos tudományos tanulmányok értő olvasásában és kiértékelésében. Az ismertető áttekintést nyújt arról, hogy milyen döntő jelentőségű információkat kell keresni, milyen kérdéseket kell feltenni, és mi az, amit még fontos figyelembe venni.
 
A felfedezések és a viták egymásutánja
 
A laikusoknak gyakran az a benyomásuk, hogy szinte hetente jelennek meg egymásnak ellentmondó tanulmányok a sajtóban a táplálkozás és az egészségügy tárgyában, és sokan közülük elcsodálkoznak, hogy miért nem találják el a kutatók elsőre az igazságot. A válasz nem egyszerű, mert a megértéséhez el kell fogadnunk a bizonytalanságot.
 
A tudomány fejlődése a felfedezések egymásutánjából áll össze. Lényege, hogy a mérhető tények megfigyelésével bővítsük ismereteinket a világegyetemről. Az elterjedt tévhittel ellentétben ez az „út” nem egy sima és egyenes autópálya: a kutatók gyakran eltérő irányokban vizsgálódnak, kanyargós ösvényeket járnak be, időnként visszahátrálnak, zsákutcába jutnak, mielőtt felfednék a valós tényeket. Még ilyenkor is előfordulhat, hogy a felfedezett tények csak részei egy nagyobb, nem teljesen megértett jelenségnek, azt pedig még tovább kell vizsgálni ahhoz, hogy teljesebb válaszokat kapjunk.
 
Így tehát a tudományos megismerés folyamata – a vizsgálatok megtervezése, végrehajtása és az eredmények bemutatása – gyakran ad okot komoly vitákra. Nem egyszer a vitát kell figyelemmel kísérni ahhoz, hogy összefüggésében lássuk az új kutatásokat. Ezt belátva a tudományos folyóiratokban közölt tanulmányokat úgy kell kezelni, mint a tudósok között futó vitákat. Ezekben a vitákban szinte sosem mondják ki a végső szót, hiszen ritka, hogy egy vizsgálat végleges és teljes választ adjon egy kérdésre. Valójában néha még a régi és elfogadott kutatási eredményeket is újra előveszik és megvitatják. Az új formációk és technológiák előnyének birtokában a tudósok új fényben láthatják a korábbi kutatások eredményeit. A kutatási eredmények közzététele lehetőséget nyújt a kutatóknak arra, hogy megtudják más szakértők véleményét, és kritikákat kapjanak a munkájukról; ez nemcsak megerősíti vagy tagadja következtetéseiket, de az adott téma szakirodalmát is bővíti, irányt mutatva ezzel a jövőbeli kutatásoknak.
 
Összegezve: a többszöri átdolgozásból, következtetésekből, állításokból és azok tagadásából összeálló párbeszéd gyakran elengedhetetlen egy-egy téma alapos vizsgálatához. Az ilyen ciklusok ugyan zavarba ejthetik a laikusokat, és fokozhatják a közvéleményben a táplálkozási és egészségügyi tanácsok iránti kételyeket, fontos megérteni, hogy a tudomány nem forradalmi úton, hanem evolúcióval fejlődik. A tudományos kutatás az ismeretlent deríti fel, ezért a bizonytalanság elkerülhetetlen része a folyó vizsgálódásoknak. Bizonyosság csak újabb és újabb kutatások és elemzések útján érhető el.
 
A kutatások típusai: Mibenlétük és alkalmazási területük
 
A tudományos kutatások két fő kategóriába sorolhatók: megfigyeléses és kísérletes vizsgálatokra. Ezeken a kategóriákon belül három alapvető módszerrel vizsgálják a tudósok a táplálkozással és az egészséggel kapcsolatos kérdéseket. Fontos tisztában lenni azzal, hogy melyik módszer mire alkalmas és mire alkalmatlan.
 
Megfigyeléses kutatás
 
A megfigyeléses kutatásnak az a lényege, hogy a vizsgálati személyek meghatározott csoportjában megvizsgálnak bizonyos tényezőket, illetve ezeknek a tényezőknek az egészség és a betegség különféle aspektusaival való összefüggését. Egy megfigyeléses vizsgálat irányulhat például az 50 éves és idősebb egészséges nők testsúlyára és annak a vérnyomással való összefüggésére. A megfigyeléses vizsgálat azonban csak a tényezők közötti összefüggéseket jelezheti, az ok és az okozat feltárásához kísérletes kutatások szükségesek.
 
Az epidemiológiai (járványtani) kutatások általában megfigyelésesek, de kísérletesek is lehetnek. Azt vizsgálják, hogy milyen tényezők határozzák meg a betegséget és az egészséggel kapcsolatos egyéb kimeneteleket, illetve ezek megoszlását az emberi populációkban. Azt kutatják, hogy milyen összefüggések vannak az egészség különféle aspektusai (például a rák és a szívbetegség) és az étrend, a dohányzási szokások és egyéb életvezetési tényezők között a populációkon belül.
 
Az epidemiológiai vizsgálatok ugyan jelezhetik, ha összefüggés mutatkozik két tényező között, de nem szabad megfeledkezni egy alapvető korlátjukról: nem feltétlenül igazolják az oksági viszonyt. Az általuk kimutatott összefüggésekről az is bebizonyosodhat, hogy véletlenek. Egyszerű példa lehetne erre egy olyan vizsgálat, amely azt jelzi, hogy összefüggés van az autóvezetés és a szív- és érrendszeri betegségek megnövekedett kockázata között. Ebben az esetben az autóvezetés csak véletlenül mutat összefüggést. A vizsgálat akkor tárta volna fel a valóságos összefüggést, ha az autóvezetők jellemzői (nem, életkor, testsúly) és a betegség közötti kapcsolatot vizsgálta volna.
 
A megfigyeléses epidemiológiai kutatások akkor árulnak el a legtöbbet a valóságról, ha a kísérletes kutatásokkal együtt vizsgálják őket. Ha például azt kell megnézni, hogy az egy epidemiológiai vizsgálatban kimutatott összefüggés valóságos-e, vagy pedig szubjektivitás vagy korlátozó tényezők eredménye, a kutatóknak egy randomizált klinikai vizsgálatot kell végezniük a gyanított oksági viszony igazolására.
 
Kísérletes kutatás
 
A kísérletes kutatásban releváns jellemzők alapján választják ki a vizsgálat (emberi vagy állati) alanyait, majd véletlenszerűen besorolják a kísérleti csoportba és a kontrollcsoportba. Ezt nevezzük randomizált kontrollált próbának. A véletlenszerű besorolás garantálja, hogy a vizsgálat eredményét befolyásoló tényezők (úgynevezett változók) egyenletesen oszoljanak el a két csoportban, és ezért ne vezethessenek különbségekhez a kezelés eredményében. Ezután a kísérleti csoport vagy csoportok valamilyen kezelésben (beavatkozásban) részesülnek, és annak az eredményét összevetik a kontrollcsoporttal, amely nem kapott kezelést (vagy placebót, más szóval hamis vagy látszatkezelést kapott). Amennyiben a randomizációt jól végezték, a két csoport eredményei között esetleg megmutatkozó különbségek a kezelésnek tulajdoníthatók; úgy tekinthetjük, hogy a hatást a kezelés váltotta ki. A kontrollált kísérletes kutatás hibás is lehet, előfordulhat, hogy „kontrollálatlanná” válik. Lehet például, hogy nem jól választották ki a populációkat, vagy a csoportok tudhatják, hogy kapnak-e kezelést vagy sem. Ezeket a hibákat könnyű kimutatni, de sokszor érdemes szakértőkhöz fordulni – ők tudják, hogy mit kell keresniük.
 
Az alapkutatás biokémiai anyagok és biológiai folyamatok vizsgálatával állít elő adatokat. Gyakran az a célja, hogy megerősítse a megfigyeléseket, vagy kiderítse, hogyan működik egy bizonyos folyamat. Elképzelhető például egy olyan vizsgálat, amely arra irányul, hogy miképpen segíti az E-vitamin az LDL (low-density lipoprotein, kis sűrűségű lipoprotein) koleszterin oxidációját, egy olyan folyamatot, amely vélhetően szerepet játszik a szívbetegségek kialakulásában. Ez az alapkutatás csak része egy nagyobb erőfeszítésnek, amely annak kiderítésére irányul, hogy milyen funkciója van az étrendnek a szívbetegségek kockázatának csökkentésében.
 
Az alapkutatásokat végezhetik in vitro (vagyis például kémcsőben), vagy in vivo (állatokon). Az állatkísérletek nagyon fontosak annak megállapításához, hogy az emberek hogyan reagálnak egy bizonyos anyagra. Az élettani eltérések miatt, illetve mert az állatoknak rendszerint sokkal nagyobb mennyiségben adják a vegyületeket annál, mint amekkorával az emberi populációk általában találkoznak, az állatokkal végzett vizsgálatok nem mindig általánosíthatók az emberekre.
 
Emberi alanyokon végzett klinikai kísérleti vizsgálatok. Az ilyen kísérletek arra irányulnak, hogy érvényesek-e az alapkutatási eredmények az emberekre, vagy hogy igazolják az epidemiológiai kutatások megállapításait. A vizsgálatok lehetnek kicsik, korlátozott számú résztvevővel, de lehetnek nagy beavatkozásos vizsgálatok, amelyek teljes populációkon keresik a kezelések eredményét. Az „aranysztenderd” klinikai vizsgálatok kétszeresen vak, placebókontrollos vizsgálatok, amelyekben véletlenszerűen választják ki a vizsgálati személyeket a kísérleti és a kontrollcsoportba.
 
Mit nevezünk kétszeresen vak, placebókontrollos vizsgálatnak?
 
A klinikai kutatás „aranysztenderdjének” tekintett kétszeresen vak, placebókontrollos vizsgálat megbízható eredményeket hoz, mert kiküszöböli a vizsgált személy és a kutató szubjektivitásából eredő hibákat.
 
Az ilyen típusú vizsgálatban sem a vizsgált személy, sem a vizsgálatot vezető kutató nem tudja, hogy a beteg a vizsgált anyagot kapja, vagy pedig placebót. Ahhoz, hogy a vizsgálati eredmények érvényesek legyenek, és a vizsgált személy ne tudja megszegni a „vakság” kritériumait, a placebónak és a vizsgált anyagnak szinte azonosnak (hasonló megjelenésűnek, szagúnak és ízűnek) kell lennie.
 
Létfontosságú, hogy a vizsgálat „vak” legyen. Kizárja, hogy a résztvevő személyes előfeltevése vagy hite aláássa az eredmény érvényességét. Azt is megakadályozza, hogy a kutató elvárásai befolyásolják a kísérlet eredményét. Ez azonban nem mindig lehetséges. Ha például egy élelmiszervizsgálatban a kenyér glikémiás indexét vetik össze a kukoricáéval, nagyon nehéz elrejteni, hogy a vizsgált élelmiszerek különbözőek.
 
A metaelemzés bemutatása
 
A metaelemés statisztikai módszer. Több vizsgálat eredményének egyesítésével von le általánosabb következtetéseket egy hipotézisről. A metaelemzéssel jól ki lehet küszöbölni a vizsgálatok statisztikai erejéből vagy mintaméretéből eredő eltéréseket, illetve összesíteni több vizsgálat releváns eredményeit.
 
Akkor a legcélszerűbb ezt a módszert alkalmazni, ha több vizsgálat irányult ugyanarra a kérdésre, és hasonló módszereket használtak a releváns változók mérésére. A tudósok például megfigyeléses vizsgálatok metaelemzésével keresték az összefüggést a vörös húsok fogyasztása és az emésztőrendszeri rák kockázata között. Bár az egyes vizsgálatok eredménye eltérő volt, 16 hasonló vizsgálat eredményének összesítése jelentős csökkenést mutatott a szájrák kockázatában a nagyobb mértékű gyümölcs- és zöldségfogyasztás esetén.
 
Minden más vizsgálati módszerhez hasonlóan a metaelemzésnek is megvannak a maga korlátai. Hibás vizsgálatok eredményei is szerepelhetnek benne, illetve olyan adatokra is épülhet az elemzés, amelyek más módszerekkel mérték a változókat – vagyis az elemzés az „almát hasonlítja össze a körtével”.
 
A következő szempontok alapján lehet megítélni a metaelemzés érvényességét:
 
  • Világosan ki van tűzve a vizsgálat célja?
  • Konkrétan meg vannak fogalmazva az elemzésbe való felvétel és a belőle való kihagyás kritériumai?
  • Megfelelő módszerrel keresték meg az elemzésbe felveendő vizsgálatokat?
  • Megvizsgálják a felvett kísérletek minőségét?
  • Mindegyik (beavatkozásos) kísérlet randomizált?
  • Említi az ismertetés a vizsgálat korlátait? Összefüggésbe helyezi az eredményeket?
  • Alátámasztják az adatok a következtetéseket?
 
Mire kell figyelni a tudományos tanulmányok kritikus vizsgálata esetén?
 
A tudósok közötti kommunikáció javítása és a vizsgálat megismételhetőségének megkönnyítése érdekében a kutatások közlése általában egy bevett formátum szerint történik. Az ismertetőnek ez a szakasza bemutatja, hogy milyen fontos információkat kell keresni a beszámolókban, és hogy milyen kérdéseket kell az olvasónak feltennie magának vagy szakembereknek. Ezek az információk segítenek a tanulmány különféle részeinek megértésében. A konkrét cikkekben azonban előfordulhat, hogy máshol közlik az információkat. A tudományos cikkek általában a következőkből állnak:
 
Absztrakt
 
A közzétett tanulmányok „absztrakt” nevű szakasza röviden ismerteti a vizsgálat tárgyát, módszerét és eredményeit. Az olvasó a teljes tanulmány elolvasása nélkül is eldöntheti belőle, hogy érdekli-e a vizsgálat. Bárcsak elég volna átfutnunk az absztraktot, és készen is volnánk a tanulmány kritikus vizsgálatával! De sajnos nem elég. Az absztrakt nem tartalmaz elég részletet ahhoz, hogy az olvasó megítélje a vizsgálat érvényességét, vagy hogy összefüggésbe helyezve lássa a vizsgálatot. Ez csak a tanulmány hátralevő részének elolvasásával lehet elérni.
 
Bevezetés
 
A beszámoló bevezető szakasza általános képet ad az olvasónak a vizsgálatról. Megkönnyíti a vizsgálat megértését: bemutatja, hogy milyen problémára keresi a kutató a választ, vagy hogy milyen hipotézist próbál igazolni. Elmagyarázza, hogy miért végezték el a vizsgálatot, valamint képet ad az olvasónak a kutatás vélhető jelentőségéről. A kutatás módszereit is ismerteti. A bevezetés két részre osztható, a hátteret leíró és a célokat bemutató szakaszra.
 
Háttér: A tanulmányok bevezető részében közölt háttér-információk arról szólnak, hogy miért tartja a kutató fontosnak a vizsgálatot. A tárgyban elvégzett eddigi kutatások teljes körű ismeretét kell tükröznie, és röviden tájékoztatnia kell az olvasót azokról a korábbi vizsgálatokról, amelyek alátámasztják az adott vizsgálat koncepcióját vagy elméletét, és azokról is, amelyek nem. Lényegében bevezeti az olvasót a szakterület jelenlegi állapotába, és bemutatja, hogy a kutatót mi vezette a vizsgálat elvégzésére.
 
Cél: A vizsgálat célja lényegében a vizsgálatot írja körül. Közli a megválaszolandó kérdést, és röviden bemutatja a vizsgálat módját.
 
Esetenként úgy találhatja, hogy a vizsgálat kialakítása vagy lefolytatása nem megfelelő ahhoz, hogy elérje a célját. Előfordulhat például, hogy az elvégzett vizsgálat típusa nem szolgáltat olyan információkat, amelyek alapján meg lehetne válaszolni a feltett kérdés, vagy lehet, hogy a vizsgált populáció nem felel meg a célnak. Ha ilyen esetben szakértőkhöz fordul, nagy segítséget kaphat annak megállapításához, hogy érvényesek-e a vizsgálat következtetései.
 
A legfontosabb kérdések:
 
  • Milyen korlátozások következnek magának a vizsgálatnak a jellegéből?
  • Megfelel a vizsgálati elrendezés a vizsgálat elé kitűzött célnak?
  • Kihagyott a szerző olyan fontos elemeket a Háttér szakaszból, amelyek befolyásolhatnák a vizsgálat elrendezését vagy az eredmények értelmezését?
 
Szakmai bírálat
 
A szakmai bírálat (más néven kollegiális lektorálás) az az eljárás, amelynek során a tanulmányt a terület más szakértői általi vizsgálatnak vetik alá. A tudományos folyóiratok szerkesztői alkalmazzák a beküldött kéziratok szűrésére és a közlendő cikkek kiválasztására. A szakmai bírálati folyamat célja, hogy a szerzők megfeleljenek a tudományáguk és általában a természettudomány normáinak. Így nagyobb eséllyel derül fény a kutatás gyenge pontjaira, és ezek a tanácsok és a bátorító vélemények alapján kijavíthatók.
 
A bírálók általában független személyek, akik névtelenül végzik munkájukat. És mivel a bírálókat általában a cikkben tárgyalt terület szakértői közül választják ki, a szakmai bírálati eljárás elengedhetetlen ahhoz, hogy a kutatások és az így szerzett ismeretek megbízhatók legyenek.
 
A szakmai bírálaton át nem eső közleményeket a legtöbb szakterületen gyanúval kezelik a hozzáértők. De még a kollegiális lektorálást alkalmazó folyóiratok is tartalmazhatnak hibákat.
 
A szakértők megkeresése
 
Ha egy újságírónak, pedagógusnak vagy egészségügyi szakembernek gyorsan ki kell szűrnie és meg kell értenie egy új vizsgálat eredményeit, hasznos, ha esetleg felveszi a kapcsolatot a tanulmány szerzőivel vagy más, a vizsgálat tárgyának szakterületén jártas tudósokkal. A szakértők választ tudnak adni a kérdésekre, és olyan információkkal szolgálhatnak, amelyeket sem a kezdő, sem a tapasztalt olvasók nem tudnának maguktól kideríteni. A tanulmány szerzőitől különböző tudósok megkérdezése ezenkívül értékes további tudnivalókkal szolgálhat, és kiegyensúlyozottabb megvilágításba helyezheti a vizsgálatot.
 
Például a következő kérdéseket lehet célszerű feltenni a tanulmány szerzőjének vagy más szakértőknek:
 
Lehetne úgy értelmezni a vizsgálatot, hogy más legyen a végkövetkeztetés?
A tudósok gyakran más következtetéseket vonnak le ugyanazokból az adatokból vagy hasonló adatokból, így egyáltalán nem szokatlan megkérdezni, hogy az adott szakértő hogyan vélekedik a vizsgálatról. Az eltérő következtetések indoklása fontos lehet ahhoz, hogy helyes összefüggésben láthassa a vizsgálat eredményét.
 
Vannak módszertani hibák a vizsgálatban?
Ezeket figyelembe kell venni a következtetések levonásakor. Minél több, különböző területen dolgozó szakértő véleményezi a tanulmányt, annál nagyobb az esélye, hogy fény derüljön az esetleges hibákra, például a zavaró változókra.
 
Alkalmazhatók a vizsgálat eredményei más csoportokra?
Az emberek tudni szeretnék, hogyan érintik őket a kutatások. Ha egy vizsgálat eredményei csak az emberek egy körülhatárolható csoportjára érvényesek, akkor ennek megfelelően kell közölni őket.
 
Hogyan illik ez a munka a téma kutatási irodalmába?
Még a jól megírt cikkekkel is előfordulhat, hogy helyszűke miatt nem tárgyalnak minden, a témába vágó kutatást. Mégis nagyon fontos tudni – és közölni a laikusokkal –, hogy egy vizsgálat megerősíti-e a korábbi kutatásokat, nagyobb súlyt adva ezzel a tudományos vélekedéseknek, vagy hogy a vizsgálat következtetései eltérnek-e a tárgyról általában alkotott elképzelésektől.
 
Módszertan
 
A módszertani rész alapkérdése a „hogyan?”. Ennek a résznek lehetővé kell tennie a kritikus olvasó számára, hogy eldöntse, érvényes-e a vizsgálat: megfelel-e a kialakítása a célnak? Ezért a módszertani rész alapos átolvasást igényel. Ez a rész mutatja be, hogy miképpen végezték a vizsgálatot, és ezt olyan részletességgel kell tennie, hogy az olvasó megítélhesse a tanulmányt. Arról is tájékoztatnia kell az olvasót, hogy kire vagy mire érvényesek a vizsgálat eredményei. A módszertani szakaszban a következő fontos információknak kell szerepelniük:
 
  • a vizsgálat környezete (kórház, laboratórium, szabadon élő népesség stb.)
  • a változók kontrollálásának módja (hogyan alkalmazkodnak a vizsgálati személyek jellemzőihez vagy az eredményeket esetleg befolyásoló külső hatásokhoz?)
  • a minta mérete
  • a vizsgálati csoportok száma
  • a megfigyelt kezelés vagy változók (pl. egy vitaminos kiegészítő vagy egy bizonyos étrend)
  • a vizsgálat tartama
  • az adatgyűjtés módja
  • az adatok elemzésének módja, az erre alkalmazott statisztikai eljárások
 
A módszertani szakasz tájékoztatást nyújt továbbá a mintavételezés módjáról, illetve (kísérletes vizsgálatok esetén) arról, hogy véletlenszerű volt-e a vizsgált személyek csoportba sorolása. Ezek a szempontok külön figyelmet érdemeltek, mert a kutatás legelső lépései közé tartoznak, és az itt elkövetett hibák érvényteleníthetik az eredményeket.
 
A kiválasztás és a csoportba sorolás véletlenszerűsége: A „véletlen minta” fogalma legtöbbünk számára ismerősen cseng, de döntő jelentőségű, hogy pontosan hogyan is választották ki a vizsgált személyeket (a „mintát”). A mintavétel módja befolyásolhatja, hogy kire érvényesek a vizsgálat eredményei.
 
Ha véletlenszerűen választják ki a vizsgált személyeket, vagyis olyan eljárásokkal, amelyekben a vizsgált populáció minden egyedének egyenlő esélye van arra, hogy kiválasszák, akkor a vizsgálat eredményei arra a populációra általánosíthatók. A valóban véletlenszerű kiválasztás például elvégezhető úgy, hogy egy számítógép által generált véletlenszám-táblázatot használnak. Ha egy telefonkönyvből véletlenszerűen választanak ki személyeket 13 óra és 15 óra között, azzal nem lehet véletlen mintát venni például Berlin népességéből. Mindnyájan tudunk érvet mondani arra, hogy ez miért nem valóban véletlenszerű: van, akinek nincs telefonja, van, akinek nem szerepel a száma a telefonkönyvben. Ezenkívül a minta valószínűleg kevesebb olyan személyt tartalmazna, aki teljes munkaidőben dolgozik, és nagyobb arányban képviselné például az otthon maradó szülőket, az időseket, a munkanélkülieket, a betegeket és azokat, akik éjszakai műszakban dolgoznak.
 
A „véletlenszerűség” fogalma a vizsgált személyek csoportokba sorolására vagy felosztására is vonatkozik. A véletlenszerű besorolás garantálja, hogy minden kísérleti alanynak azonos legyen az esélye arra, hogy a kísérleti csoportba vagy a kontrollcsoportba kerüljön. Annak valószínűségét is növeli, hogy a nem ismert változók ugyanolyan gyakorisággal forduljanak elő mindkét csoportban. A randomizáció (véletlenszerűsítés) fontos a kutatók számára esetleg ismeretlen vagy nem jól kontrolálható, de a kísérlet eredményét esetleg befolyásoló változók kontrollálására.
 
Ahhoz, hogy a kutatók meg tudják állapítani egy kezelés valódi hatását, gondosan kontrollálniuk kell minden olyan változót, amely befolyásolhatja a vizsgálat eredményét. A változók egy része nyilvánvaló: ilyen például az életkor, a testsúly és a nem. Ezeket a különbségeket úgy kontrollálják a kutatók, hogy a kísérleti és a kontrolcsoportban hasonló a vizsgált személyek összetétele. Más változók, például az örökletes tényezők, nehezebben kontrollálhatók. Lehetnek teljesen ismeretlen változók is, hiszen még nem teljesek az emberről rendelkezésünkre álló biológiai ismeretek. Azzal, hogy véletlenszerűen sorolják a vizsgált személyeket a vizsgálati csoportokba, minimalizálható az ilyen változók hatása, és a csoportokban megmutatkozó eredmények közötti különbségek a kezelésnek tulajdoníthatók.
 
A mintaméret kérdése: A minta méretével kapcsolatban az az alapkérdés, hogy elég nagy-e ahhoz, hogy hatást lehessen kimutatni. A válasz nem mindig könnyű, gyakran vélemény kérdése. Ha például egy testsúlycsökkentő szert vizsgál a kutató, dönthet úgy, hogy elég 100 személyből álló mintát használnia, hiszen a hatás egyszerűen mérhető: Hány kilót fogytak azok, akik szedték a gyógyszert azokhoz képest, akik nem? Ha viszont az egy iskolai programban részt vevő gyermekek gyümölcs- és zöldségfogyasztásának hatása a vizsgálat tárgya, több ezer gyermekre is szükség lehet, mert az ilyen beavatkozásból származó emelkedés valószínűleg viszonylag kicsi. Más szóval a kísérleti és a kontrollcsoportba tartozó gyermekek étrendje nem tér el nagyon egymástól a gyümölcs- és zöldségfogyasztás szempontjából, ezért a beavatkozás hatását nehéz észrevenni. A kisebb hatást könnyebb észrevenni, ha nagyobb mintából származó eredményeket vizsgál az ember.
 
A kis mintaméret azonban nem szükségszerűen jelenti azt, hogy hibás a vizsgálat. A prospektív klinikai táplálkozásvizsgálatok általában kisszámú vizsgálati személyt használnak, mert olyan sok változót kell kontrollálniuk. A tanulmányok olvasásakor feltétlenül keresse meg, hogy mivel indokolja a kutató a mintaméret megválasztását.
 
Arra is oda kell figyelni, hogy milyen módon gyűjtötték az adatokat. A táplálkozási epdemiológiában például, amely a táplálkozásnak és a tápanyagoknak az emberi egészségben és a betegségekben betöltött hatását vizsgálja, gyakran felmérik az étrend összetételét. Az emberi étrend összetettsége miatt ez jelentős nehézségekbe ütközik. Az élelmiszer-felvételről táplálkozási naplóval vagy étrendnyilvántartással lehet a lehető legpontosabb információkat szerezni. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálati személyek rövid időtartamon át naplót vezetnek arról, hogy milyen táplálékot vettek magukhoz egy-egy napon. Gyakran alkalmazzák a táplálékgyakorisági kérdőívet. Ennek vannak korlátai, hiszen azon alapul, hogy a vizsgálati személyek felidézik, hogy mit fogyasztottak az elmúlt időszakban (például hónapokban), és ez idő alatt bekövetkezhettek étrendi változások. Az epidemiológiai összefüggésekről írt beszámolókban figyelembe kell venni az étrendről szóló információk bizonytalansági tényezőit is.
 
Az absztraktok és a hírek
 
Ha közeleg a lapzárta, könnyen kísértésbe esik az ember, hogy csak az absztrakt és egy sajtóközlemény alapján tájékoztasson, és ne olvassa el az eredeti közleményt. Álljon ellent a kísértésnek! Az absztraktok és a közlemények nem pótolhatják a kutatás eredeti ismertetésének elolvasását. Nem nyújtanak elég információt ahhoz, hogy egyértelműen meg lehessen ítélni egy vizsgálat értékét, vagy pontosan be lehessen számolni a vizsgálat eredményeiről.
 
Az orvosi folyóiratok, szervezetek és egyetemek gyakran adnak ki sajtóközleményeket, hogy a tömegtájékoztatási eszközök foglalkozzanak a kutatásaikkal vagy a konferenciáikkal. A sajtóközlemények és az absztraktok kiválóan alkalmasak az ötletek, a figyelemfelkeltő címek, az idézetek, a potenciális interjúalanyok kiválasztására, illetve a kutatási eredményekbe való bepillantásra. Ha már van némi háttér-információja a vizsgálatról, anélkül tudja elolvasni az eredeti kutatási cikket, hogy ez túl sok további időt venne igénybe. A cikk olvasása közben ne feledkezzen meg a „legfontosabb kérdésekről”, és jegyezze fel menet közben azokat a kérdéseket, amelyet fel szeretne tenni a szakértőknek.
 
Egy szó a módszertani korlátozásokról: A kutatókat gyakran külső erők is korlátozzák: például a szűkös finanszírozás, az emberkísérletek etikai aspektusai, ezek pedig hátráltathatják a kutatás menetét, ronthatják a vizsgálat eredményeit. A külső korlátokhoz belső korlátok is párosulhatnak, mint például a szakterületen jelenleg rendelkezésünkre álló ismeretek hiányosságai és határai (különösképpen az adatgyűjtés szempontjából). Az ilyen korlátozásoknak, amennyiben befolyásolhatják a vizsgálat eredményét, szerepelniük kell a tanulmány módszertani vagy kifejtő részében.
 
A legfontosabb kérdések:
 
  • Vannak jelentős hibák a kísérlet elrendezésében?
  • Alkalmasak az adatgyűjtési módszerek a vizsgálat kérdéseinek megválaszolására?
  • Leírták és vizsgálták a módszertani korlátokat?
  • Milyen hatásuk volt ezeknek a korlátoknak az eredményekre?
 
Eredmények
 
Senki sem állítja, hogy a tudományos tanulmányoknak az eddig a pontig való elolvasása nem nehéz, és nem igényel nagy figyelmet. De végül eljutunk ahhoz, ami tényleg érdekes: a válaszokhoz. A tanulmányoknak az eredményeket tartalmazó szakasza valóban „válaszokat” nyújt, a tudósok szóhasználatával ez a rész közli az adatokat és a statisztikai elemzést. Statisztikai ellenőrzéssel egyértelműen és pontosan kimutatható, hogy milyen és mennyire erős összefüggéseket figyelt meg a vizsgálat.
 
A statisztika szakterülete az információk számszerűsítéséről szól. A leíró statisztika rendszerezett, könnyebben érthető formában mutatja be az információkat. A közismertebb leíró statisztikai eszközök közé tartozik a százalék, a gyakoriság, az átlag és a szórás. A leíró statisztika nem szolgál azonban információval az okról és az okozatról, ehhez következtető statisztikai eszközöket kell használni. Amint a neve is jelzi, a következtető statisztika főképpen arra szolgál, hogy következtetéseket vonjunk le a vizsgált minta eredményeiből, és azokat kivetítsük egy nagyobb népességre.
 
A statisztikai szignifikancia megértése: A kutatók általában kiszámítják, hogy mekkora a csoportok között megfigyelt eltérések statisztikai szignifikanciája. Ezt a beszámolódban „p értékként” közlik. A p érték annak a valószínűségét fejezi ki, hogy mekkora az esélye, hogy véletlen az a hatás vagy összefüggés, amit a vizsgált mintában kimutattak. Ha egy vizsgálat eredménye statisztikailag szignifikáns, akkor az valódi összefüggést vagy hatást mutat ki. A vizsgálat szerzőjének meg kell adnia, hogy milyen p értéket használt az elemzésben. Az 5 százalék alatti p érték (p < 0,05) eléggé elterjedt, és általában statisztikailag szignifikánsnak szokás tekinteni. Ez azt jelenti, hogy ez az eredmény csak az esetek 5-nél kisebb százalékéban fordulhatna elő véletlenül (ha a kezelésnek nem volna hatása). A statisztikai szignifikancia szigorúbb követelményének felel meg a p < 0,01 és a p < 0,001.
 
Ha egy vizsgálat eredményei nem szignifikánsak statisztikailag, a szerző tárgyalhatja a vizsgálat statisztikai erejét. A statisztikai erő alapos tárgyalása összetett feladat; a vizsgálatra vonatkozó ilyen információk azonban segítenek az olvasónak megérteni, hogy egyáltalán volt-e esélye a vizsgálatnak arra, hogy megtalálja a választ a feltett kérdésekre.
 
A kutatási beszámolók olvasása közben nagyon könnyű belebonyolódni a statisztikai szignifikanciáról szóló megfontolásokba, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy ha statisztikailag szignifikáns az eredmény, abból nem következik, hogy ezért fontos vagy informatív is a nagyközönség számára. Az, hogy statisztikailag szignifikáns az eredmény, nem jelenti azt, hogy a vizsgálat torzításmentes, sem azt, hogy nincsenek benne zavaró tényezők, amelyek miatt a statisztikai értéknek nincs jelentősége. A statisztikai szignifikancia csak egy része képnek – a teljes kép csak a vizsgálat kontextusának figyelembe vételével alakítható ki.
 
A kockázatok közlése: A relatív kockázat és az abszolút kockázat különböző „alapértékekhez” kapcsolódik, és a kettő összemosása gyakran a kutatási eredmények félreértéséhez és helytelen közléséhez vezet.
 
Az abszolút kockázat egy esemény előfordulásának tényleges kockázatát jelenti: annak az esélyét, hogy egy bizonyos kimenetel következik be. A relatív kockázat összehasonlítva mutatja be a kockázatot: a kimenetelnek kérdéses tényezőnek kitett személyek közötti arányát veti össze azzal, hogy mekkora mértékben fordul elő a kimenetel a tényezőnek ki nem tett személyek körében. Ha egy vizsgált kimenetelnek 1-nél nagyobb a relatív kockázata, az azt jelenti, hogy nagyobb a kockázata. Az 1-nél kisebb kockázat a kimenetel alacsonyabb kockázatára utal. A mai orvosi szakirodalomban a morbiditást és a mortalitást a legtöbbször a relatív kockázat alakjában szokták megadni. Az abszolút kockázat azonban legtöbbször sokkal informatívabb statisztikai adat a nagyközönség számára.
 
Tegyük fel például, hogy egy vizsgálat kimutatja: annak, aki naponta csak egyszer mos fogat, 50%-kal nagyobb eséllyel hullik ki minden foga az elkövetkező 10 évben, mint annak, aki naponta kétszer mos fogat. Ez a relatív kockázat. Lehet azonban, hogy mindössze 1 százalék a kockázata annak, hogy minden foga kihullik. Ebben az esetben a relatív kockázat fontosabbnak tünteti fel az alapjában véve ritka problémát annál, mint amilyen. Az is előfordulhat azonban, hogy a relatív kockázat kevésbé fontosnak tüntet fel egy problémát a valóságosnál. Ezért fontos, hogy a vizsgálatok eredménynek ismertetésekor a relatív kockázatot és az abszolút kockázatot is figyelembe vegyük.
 
A legfontosabb kérdések:
 
  • Mi az eredmények valóságos jelentősége és statisztikai szignifikanciája?
  • Kire érvényesek az eredmények?
  • Hogyan viszonyulnak ennek a vizsgálatnak az eredményei a témakör egyéb vizsgálatainak eredményeihez?
 
Tárgyalás
 
A tanulmányok tárgyalási része a vizsgálat tárgyának területéről nyújt bizonyos tájékoztatatást az olvasónak, és új megvilágításban helyezheti el az eredményüket és jelentésüket. Bemutathatja az eredmény alternatív magyarázatait, és a kutatásból eredő következményeket is.
 
A tudományos vizsgálatok egyik leggyakoribb hibája, hogy olyan következtetéseket vonnak le, amelyet nem megfelelően támasztanák alá az adatok. Ezt sok dolog okozhatja: ha kevés vagy nem megfelelő adatot gyűjtöttek, ha túláltalánosítják az eredményeket, ha módszertani hibákat követnek el, vagy ha a vizsgálati elrendezés természetéből eredő korlátokat nem veszik figyelembe. Ezért fontos alaposan megvizsgálni a módszertani szakaszt.
 
Előfordul, hogy a kutatók eltérnek a tudományos módszerektől, és olyan következtetésekről számolnak be, amelyek nem függenek össze a vizsgált kutatási kérdéssel. Az ily módon levont következtetések lehetnek ugyan értékesek, de fontos még egyszer megvizsgálni, hogy megfelelő volt-e a vizsgálat elrendezése és levezetése ahhoz, hogy alátámassza ezeket a másodlagos következtetéseket.
Végül óvakodni kell az olyan abszolút következtetésektől, amelyek abban a színben tüntetik fel magukat, hogy kimondják a végső szót egy tárgyban. A jó kutatások megválaszolnak bizonyos kérdéseket, és újabbakat vetnek fel. A folyóiratokban megjelenő cikkek gyakran zárulnak azzal, hogy közlik, milyen további bizonytalan kérdéseket kell további kutatásokkal tisztázni, vagy az eredmények reprodukálásának szükségességére hívják fel a figyelmet.
 
A legfontosabb kérdések:
 
  • Igazolják az adatok a következtetéseket?
  • Kapcsolódnak a vizsgálat következtetései a vizsgálat kinyilvánított céljához? Ha nem, alátámasztja a vizsgálat elrendezése és eredménye a másodlagos következtetéseket?
 
Irodalomjegyzék
 
A terület szakértői általában gyorsan fel tudják mérni, hogy nem hiányoznak-e fontos kutatások az irodalomjegyzékből. Ebben az esetben előfordulhat, hogy a kutatók elmulasztották tanulmányozni vagy értékelni a korábbi kutatásokat a szakterületen, pedig az előnyére lehetett volna az elvégzett vizsgálatnak. Ha az irodalomjegyzék tartalmazza a kutatási terület régebbi és újabb szakirodalmát, akkor az olvasó bízhat abban, hogy a szerző a teljes szakirodalmat tanulmányozta, és nem csak a téma legutóbbi néhány vagy legelső néhány tanulmányát ismeri.
 
További szempontok…
 
Vannak más kérdések is, amelyek figyelmet érdemelnek a tanulmányok kritikus megismerésében, többek között a vizsgálat finanszírozója, illetve a szerkesztőségi cikkek és a szerkesztőknek írt levelek megfelelő használata.
 
Sok szó nem ugyanazt jelenti tudományos környezetben, mint a hétköznapi életben. A tudományos kontextusban „operatív definíciók” használatosak, ami ugyan világossá teszi a fogalom jelentését az adott tanulmányban, de egyáltalán nem általános, és nem feltétlenül azonos a szó ismert jelentésével. A tudományos összefüggésben használt fogalmak nem egyszer szűkebb jelentést fednek le, mint amit a laikus közönség értene rajtuk. Ez fontos a túláltalánosítások elkerülése végett.
 
Finanszírozó: Előfordulhat, hogy egy vizsgálat kritikákat kap, illetve eredményeit egyáltalán nem veszik figyelembe, mivel egy iparvállalat vagy más érdekelt fél finanszírozta. Napjainkban sok tudományos folyóirat megköveteli az esetleges érdekütközések feltárását, és a finanszírozók megemlítését a tanulmány végén. Bár érdekes megnézni, hogy ki finanszírozott egy vizsgálatot, mégis igazságtalan és talán szűklátókörű dolog egyszerűen a finanszírozó alapján tagadni az eredményeit.
 
Nyilvánvaló, miért finanszíroznak vizsgálatokat olyan szervezetek, amelyeknek előnyük származhat az eredményekből. Végtére is ki más biztosítaná a színvonalas kutatáshoz gyakran szükséges hatalmas összegeket, mint egy érdekelt fél? Ha például egy vállalat egy új élelmiszer-összetevőre szeretne jóváhagyást kapni, törvényben előírt kötelessége bemutatni az összetevő biztonságosságát igazoló adatokat. Az államok nem ruháznának eurómilliókat az adófizetők pénzéből olyan élelmiszer-összetevők vagy termékek vizsgálatára, amelyek esetleg piacra sem kerülnek.
 
Az etikus kutatók nem manipulálják úgy az adatokat vagy a vizsgálat elrendezését, hogy az a finanszírozó érdekeit szolgálja. A legtöbb finanszírozó iparvállalatnak nincs olyan kutatóra szüksége, aki „azt mondja, amit hallani szeretnének”; valódi válaszokat keresnek a kérdéseikre. A kutatás érvényességét és fontosságát leginkább magának a tanulmánynak a kritikus értékelésével lehet legjobban felmérni. Ha jó a vizsgálat, akkor az eredményei megállnak a saját lábukon, bárki finanszírozta is.
 
Szerkesztői cikkek és a szerkesztőnek írt levelek: A szerkesztői cikkek (a tanulmányok szerzőitől különböző szakértők kommentárjai vagy véleményei) nagyon hasznosak az olvasóknak a tanulmányok, jelentőségük és praktikus következményeik megértéséhez. A szerkesztői cikkek gyakran külső szemszögből mutatnak meg egy tanulmányt, más kutatásokkal összefüggésben ismertetik, valamint rámutatnak az olyan esetleges hibákra, amelyek befolyásolhatják az eredmények alkalmazhatóságát vagy akár érvényességét is.
 
Bár a szerkesztőnek írt levelek általában nem ugyanabban a kiadásában jelennek meg, mint maga a kutatási közlemény, az ilyen levelek sokat segíthetnek a tanulmányokkal kapcsolatos problémák felismerésében. Az ilyen levelek továbbképzésként is hasznosak abból a szempontból, hogy mit kell keresni a tanulmányok kritikus olvasásakor.
 
A szerkesztőnek írt levelekben ismertetett kutatási eredményeket óvatosan kell kezelni; nem egyenértékűek a szakmai bírálaton átesett cikkekkel, amelyekben minden részlet megtalálható ahhoz, hogy az olvasó kritikusan értékelje a kutatást.
 
Összegzés
 
Ez az EUFIC ismertető a táplálkozással és az egészséggel kapcsolatos tanulmányok értelmezését segíti, hogy a tömegtájékoztatási eszközök munkatársai, az egészségügyi szakemberek és a pedagógusok könnyebben felmérjék az eredeti kutatások jelentőségét. A tanulmányok kritikus olvasása elengedhetetlen ahhoz, hogy a vizsgálat eredménye a téma szakirodalmának összefüggésében legyen értelmezhető, és hogy az új kutatási eredmények jelentőségéről pontos tájékoztatást kapjon a nagyközönség.
 
A tanulmányok korábban ismertetett szakaszai ugyan befolyásolják, hogy egy adott kutatás képes-e érvényes és fontos válaszokat adni a vizsgált kérdésre, „tökéletes” kutatás azonban nem létezik. Gazdasági és etikai szempontok, valamint jelenlegi tudásunk hiányosságai korlátozhatják a kutatás lehetőségeit arra, hogy megtalálja a keresett válaszokat. A tudomány fejlődése nem egyenes vonalú, gyakran sokféle irányban halad, és új kérdéseket, vitákat és ellentmondásokat generál az út közben.
 
Hogyan manőverezzen az új táplálkozási és egészségügyi kutatások labirintusában a kommunikációs szakember, hogy pontos és érvényes információkkal szolgáljon a közönségnek? Először is ne ítélkezzen addig egy vizsgálatról, amíg más tanulmányok és szakértők segítségével ki nem értékelte a vizsgálat eredményeit és jelentőségüket – vagy jelentéktelenségüket. Más szóval összefüggésükben kell elhelyeznie az új kutatásokat. Másodszor visszafogottan és óvatosan kell eljárnia az új információk közlésében: arról, ami ma forradalmian új, az életet megváltoztató tanulmánynak látszik, holnapra bebizonyosodhat ennek ellenkezője. A tudományos kutatásnak éppen az adja a rendkívüli érdekességét, ahogyan a nagy lépések, a kis lépések és az irányváltások követik egymást.
 
A legfontosabb fogalmak
 
Torzítás – A vizsgálati elrendezés olyan problémái, amelyek következtében a vizsgált változókhoz nem kapcsolódó hatások jöhetnek létre. Egyik példája a kiválasztási torzítás, amely akkor jelentkezhet, ha a vizsgálati személyek kiválasztása oly módon történik, hogy az félrevezető módon növeli vagy csökkenti az összefüggés erősségét. Az eredményezne például kiválasztási torzítást, ha a kísérleti csoportot és a kontrollcsoportot különböző populációkból választanák ki.
 
Vak (egyszeresen vak vagy kétszeresen vak) – Az egyszeresen vak kísérletben a vizsgálati személyek nem tudják, hogy kísérleti kezelést vagy placebót kapnak. A kétszeresen vak kísérletben sem a kutató, sem a vizsgálati személy nem tudja a vizsgálat befejezéséig, hogy melyik vizsgálati személy kap kezelést.
 
Zavaró változó vagy zavaró tényező – „Rejtett” változó, amely olyan összefüggést okozhat, amelyet a kutató más változóknak tulajdonít.
 
Kontrollcsoport – A vizsgálati személyeknek az a csoportja, amelyet összehasonlítási alapul használnak a megfigyelés vagy kezelés hatásosságának megállapítására. Kísérletes vizsgálatokban ez az a csoport, amely nem részesül kezelésben. Tagjai a lehető legnagyobb mértékben hasonlóak a kísérleti csoportéihoz, például a nem az életkor és az egészségügyi kockázati markerek tekintetében.
 
Korreláció – Olyan összefüggés (amikor egy jelenség együtt jár egy másik jelenséggel), amelynek az erősségét statisztikai eljárásokkal megállapították. A korreláció nem igazolja az oksági viszonyt.
 
Kísérleti csoport – Kísérletes vizsgálatokban a személyeknek az a csoportja, amely részesül kezelésben.
 
Általánosíthatóság – Annak mértéke, hogy mennyire alkalmazhatók egy vizsgálat eredményei az emberek teljes populációjára; ennek igazolásához meg kell vizsgálni a vizsgált populáció fontos jellemzőit, valamint azt, hogy ezek hasonlóak-e az egyéb populációk jellemzőihez.
 
Incidencia – Egy betegség új eseteinek száma egy adott időszakban és egy meghatározott populációban.
 
Metaelemzés – Kvantitatív módszer, amelyben több független vizsgálat eredményét egyesítik általános következtetések levonása végett.
 
Kimenetelkutatás – Az egészségügyben mindinkább használatos kutatási típus, amely arról szolgál információkkal, hogy egy eljárás vagy kezelés hogyan befolyásolja a vizsgált személyt (klinikai biztonság és hatásosság), a vizsgált személy testi működését és életmódját, és vizsgálja a gazdaságossági összefüggéseket is, mint például az élet megmentése vagy meghosszabbítása és a drága szövődmények elkerülése.
  
Placebó – A placebó – néha „cukortablettaként” is emlegetik – olyan hamis kezelés, amely látszólag azonos a valódi kezeléssel. A placebókezelés az abból származó torzításnak a kiküszöbölésére szolgál, hogy a kezeléstől hatást várunk el.
 
Prevalencia – Egy betegség létező eseteinek száma egy meghatározott populációban és egy adott időpontban.
 
Prospektív vizsgálat – Epidemiológiai vizsgálat, amely huzamosan követ egy csoportot annak megfigyelésére, hogy milyen potenciális hatásai vannak az étrendnek, az életmódnak vagy egyéb tényezőknek az egészségre és a betegségek kialakulására. Érvényesebb kutatási módszernek szokás tekinteni a retrospektív kutatásnál.
 
Randomizáció vagy véletlen besorolás – A vizsgálati személyeknek a kísérleti vagy a kontrollcsoportba való besorolásának folyamata oly módon, hogy a vizsgálati személyek ugyanakkora eséllyel kerülhetnek bármelyik csoportba. Célja az ismert, az ismeretlen és a nehezen kontrollálható változók egyenlő elosztása.
 
Véletlenszerű mintavétel – A vizsgálatban részt vevő személyek kiválasztásának módszere, amely egy populáció minden egyedének kiválasztására ugyanolyan esélyt biztosít. Ez a vizsgálati eredmények általánosíthatóságát szolgálja.
 
Megbízhatóság – Azt jelzi, hogy az adatok gyűjtésének módszere (például egy kérdőív) ugyanazokat az eredményeket hozza-e, ha ugyanazzal a személlyel többször megismétlik. A megbízható vizsgálatoknak reprodukálható az eredményük.
 
Vizsgálati elrendezés – Az a módszer, amelyet az információk vagy adatok gyűjtésére kialakítanak. Ahhoz, hogy érvényesek legyenek az eredmények, az elrendezésnek alkalmasnak kell lennie a vizsgált kérdés megválaszolására vagy a hipotézis alátámasztására.
 
Reziduális zavarás – Az azután megmaradó hatás, hogy a kutató igyekszik statisztikailag kontrollálni a tökéletesen nem mérhető változókat. Ez különösen fontos fogalom az epidemiológiai vizsgálatokban, mert az ember biológiáját még nem ismerjük teljesen. Lehetnek olyan ismeretlen változók, amelyek jelentősen módosítanák az epidemiológiai kutatás alapján levont következtetéseket.
 
Retrospektív vizsgálat – Olyan kutatás, amely múltbeli adatok felidézésén vagy korábban rögzített vizsgálatokon alapul. Az ilyen típusú kutatást korlátozott értékűnek szokás tekinteni, mert a változók száma nem kontrollálható, és mert a vizsgálatban részt vevők emlékezete nem mindig megbízható.
 
Kockázat – Olyan fogalom, ami egy kimenetel valószínűségének különféle mértékeit fejezi ki. Általában a kedvezőtlen kimenetellel (például a betegséggel vagy a hallállal) kapcsolatban szokás használni. Fontos megkülönböztetni egymástól az abszolút kockázatot és a relatív kockázatot:
 
  • Az abszolút kockázat annak az esélye, hogy egy személynél egy megadott időszakon belül mekkora eséllyel jelentkezik egy meghatározott kimenetel (például betegség). Annak például, hogy egy nőnek az élete folyamán lesz emlőrákja, egy a kilenchez az abszolút kockázata. Más szóval ez azt jelenti, hogy kilenc nőből egynél alakul ki emlőrák valamikor az élete folyamán. Az abszolút kockázat százalékban (egy kilenced helyett 11%), illetve tizedes törttel (0,11) is kifejezhető.
  • A relatív kockázat két, valamilyen tényezőnek való kitettségében (például az alkoholfogyasztás szempontjából) különböző embercsoport kockázatának összehasonlítására szolgál. A kutatók például megállapították, hogy azoknál a nőknél, akik fogyasztanak alkoholt, kis mértékben nagyobb eséllyel alakul ki emlőrák, mint azoknál, akik nem. Ha az alkoholt nem fogyasztó nő emlőrákjának kockázatát 1-nek tekintjük, akkor a (naponta 2–3 egység) alkoholt fogyasztó nő relatív kockázata 1,13, másképpen kifejezve 13 százalékkal nagyobb eséllyel lesz emlőrákja, mint annak a nőnek, aki nem fogyaszt alkoholt.
 
Az eredményeknek az „abszolút kockázat” helyett a „relatív kockázattal” történő bemutatása a valóságosnál nagyobbnak mutatja be a független változó hatását. Ha a fenti példát nézzük, mekkora az alkoholt fogyasztó nők abszolút kockázatának növekedése? A relatív kockázat 13%-os növekedése azt jelenti, hogy az abszolút kockázat 1,43 százalékkal nő. Így tehát ha egy nő naponta két-három egységnyi alkoholt iszik, akkor egész élettartamára vetítve 12,43 (11 + 1,43 = 12,43) lesz nála az emlőrák abszolút kockázata, már amennyiben továbbra is ugyanilyen mértékben fogyaszt alkoholt.
 
Kockázati tényező – Bármi, amiről statisztikailag kimutatták, hogy összefüggésben áll egy betegség előfordulásával. Nem feltétlenül utal ok-okozati összefüggésre.
 
Statisztikai erő – Matematikai mennyiség, amely azt jelzi, hogy mekkora valószínűséggel fedhet fel egy vizsgálat statisztikailag szignifikáns eredményt. A 80%-os (vagy 0,8-es), nagy statisztikai erő azt jelzi, hogy a vizsgálatban használt kezelés ismételt végrehajtása (más szóval a független változó) az esetek 80 százalékában statisztikailag szignifikáns hatásra derítene fényt. Ha viszont mindössze 0,1 a statisztikai erő, az azt jelenti, hogy a vizsgálat az esetek 90 százalékában nem mutatná ki a hatást – ha egyáltalán van hatás.
 
Statisztikai szignifikancia – Annak valószínűsége, hogy mekkora valószínűséggel lehetne a megfigyelttel azonos vagy nála nagyobb hatást vagy összefüggést kimutatni a vizsgálat mintájában akkor, ha valójában nem volna ilyen hatás a populáción belül. Másképpen: akkor nevezünk egy eredményt „statisztikailag szignifikánsnak”, ha nem valószínű, hogy véletlenül fordult elő. Az eredmény szignifikanciáját az eredmény p értékének is hívjuk. Minél kisebb a p érték, annál szignifikánsabbnak tekintjük az eredményt. Az az előfeltevés az alapja, hogy ha nincs hatás, akkor nem valószínű, hogy bekövetkeznének a kezelés eredményei. Az 5 százalékosnál kisebb p érték (p < 0,05) azt fejezi ki, hogy az eredmény az esetek 5-nél kisebb százalékában következhetne be véletlenül. Ezt a mértéket általában valóban hatásos kezelésnek vagy valóságos összefüggésnek szokás tekinteni. A „statisztikailag szignifikáns eltérés” azt jelenti, hogy statisztikailag igazolható, hogy van különbség; ez nem szükségképpen jelenti azt, hogy az eltérés nagy, fontos, vagy a szignifikáns hétköznapi értelmének megfelelően „jelentős”.
 
Érvényesség – Annak mértéke, hogy egy kutatási vagy vizsgálati eszköz mennyire azt méri, amit mérni szándékozik. A vizsgálat következtetéseinek pontosságra vagy igazságtartalmára utal.
 
Változó – Bármely olyan jellemző, amely változhat a vizsgálati személyekben, például a nem, az életkor, a testsúly és az életmód (pl. dohányzás). A kísérletben a kezelés neve független változó – ez az a tényező, amelyet vizsgálunk. A kezelés által befolyásolt változó a függő változó – változhat a független változó hatására.
 
TOVÁBBI OLVASNIVALÓ
  1. Swinscow TDV. Statistics at Square One (9th ed) 1997, British Medical Association, London.
  2.  Coggon D, Rose G, Barker DJP. Statistics for the Uninitiated (4th ed) 1997, British Medical Association, London.
  3.  WCRF/AICR (2007) Food, Nutrition, Physical Activity and the Prevention of Cancer - a Global Perspective. Washington DC. Elérhető a www.dietandcancerreport.org  webhelyről.
  4. Langseth L. Nutritional Epidemiology: Possibilities and Limitations. ILSI Europe Concise Monograph Series; 1996.
  5. Angell M, Kassirer J. Editorials and conflicts of interest. N Engl J Med. 1996;335(14):1055-1056.
  6. Eastman M. Nutritional Epidemiology. A következő kiadvány egy fejezete: Principles of Human Nutrition. 1997, Chapman & Hall, London.
AZ EUFIC-RÓL
Az Európai Élelmiszer Információs Bizottság (EUFIC) egy olyan non-profit szervezet, amely az élelmiszerbiztonság és –minőség, valamint az egészség és táplálkozás kapcsolatáról nyújt tudományon alapuló információkat a médiának, egészség- és táplálkozásügyi szakembereknek, oktatóknak, valamint a közvéleményt formáló személyeknek közérthető formában.

Részletek
A webhely utolsó frissítésének dátuma: 21/08/2014
Az összes találat megtekintése