Kattintson ide az EUFIC kezdőlap felkereséséhez.
Élelmiszerbiztonság- És Minőség
Élelmiszertechnológia
Food Risk Communication
Táplálkozás
Egészség És Életmód
Étrendfüggő Betegségek
Felhasználói vélemények
(Csak angolul)
Gondolatok az ételekről
(Csak angolul)
EU kezdeményezések
(Részben lefordított)
Reflektorfényben
Energiaegyensúly

Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt: itt ellenőrizheti Portálunk oldalai megfelelnek az egészségügyi információk megbízhatóságát és hitelességét garantáló HONcode előírásainak. Ezt:
itt ellenőrizheti.



AZ ALAPOK 07/2012

Szénhidrátok

1. Bevezetés
A szénhidrátok az étrendünkben található három makrotápanyag egyikét képezik (a másik kettőt a zsírok és a fehérjék alkotják). Több formában fordulnak elő, és főleg keményítőtartalmú ételekben, így kenyerekben, tésztákban és rizsben, valamint néhány üdítőitalban, például gyümölcslevekben és cukorral ízesített italokban találhatóak meg. A szénhidrátok a szervezet legfontosabb energiaforrásai, továbbá a változatos és kiegyensúlyozott étrend elengedhetetlen részei.
 
Az elmúlt években jelentős előrelépések történtek annak megértésében, hogy miként befolyásolják a szénhidrátok az emberi táplálkozást és egészséget. A következő áttekintés ismerteti a kapcsolódó kutatási eredményeket, melyek révén bepillantást nyerhetünk e makrotápanyag területére, szem előtt tartva azt, hogy a témával kapcsolatban régóta jelentős mennyiségű ismeretanyag áll rendelkezésre.

2. Mik azok a szénhidrátok?
Mindegyik szénhidrát cukrokból épül fel, és aszerint osztályozzuk őket, hogy mennyi cukoregység egyesül egy molekulává. A glükóz, a fuktóz és a galaktóz az egyszerű cukrok kiemelkedő példái, melyeket monoszacharidoknak is nevezünk. A két cukormolekulából álló vegyületeket diszacharidoknak nevezzük, ezek közül a legismertebb a szukróz (asztali cukor) és a laktóz (tejcukor). Az alábbi táblázat mutatja az étrendi szénhidrátok fő típusait.
 
AZ ÉTRENDI SZÉNHIDRÁTOK OSZTÁLYOZÁSA
OSZTÁLY
PÉLDÁK
Monoszacharidok
Glükóz, fruktóz, galaktóz
Diszacharidok
Szacharóz, laktóz, maltóz
Poliolok
Izomaltóz, maltitol, szorbitol, xilitol, eritritol
Oligoszacharidok
Frukto-oligoszacharidok, malto-oligoszacharidok
Keményítőalapú poliszacharidok
Amilóz, amilopektin, maltodextrinek
Nem keményítőalapú poliszacharidok (étrendi rostanyagok)
Cellulóz, pektinek, hemicellulózok, gumik, inulin
 

2.1. Cukrok

A glükóz és a fruktóz egyszerű cukrok vagy monoszacharidok, amelyek a gyümölcsökben, bogyós gyümölcsökben, zöldségekben és a mézben találhatóak. Az asztali cukor, más néven szukróz, egy diszacharid, mely egy glükóz- és egy fruktózmolekulából áll, és természetes formában a cukorrépában, a cukornádban és a gyümölcsökben található meg. A laktóz, a glükóz- és galaktózmolekulából álló diszacharid a tejben és tejtermékekben található legfőbb cukor; a két glükózmolekulából álló maltóz a malátában és a keményítőből készített szörpökben található meg. Az asztali cukor vagy szacharóz a glükóz és a fruktóz keveréke, és természetes formájában a cukorrépában, a cukornádban és a gyümölcsökben fordul elő.
 
A poliolokat más néven cukoralkoholoknak hívják. Előfordulnak természetes formában is, de legnagyobb részüket kereskedelmileg állítják elő, a cukrok átalakításával. A leggyakrabban használt poliol a szorbitol; a xilitol a rágógumik és a mentatartalmú termékek gyakori alkotóeleme. Az izomaltóz egy másik poliol, amely cukrászsüteményekben használatos, és szukrózból állítják elő. A poliolok édes ízűek, és a cukrokhoz hasonló módon használhatóak az ételekben, mindamellett nagy mennyiségben fogyasztva hashajtó hatásúak.
 

2.2. Oligoszacharidok

Az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) meghatározása szerint az oligoszacharidok 3–9 cukoregységből (monoszacharidból) álló szénhidrátok, azonban más meghatározások kissé hosszabb láncokat is említenek. A frukto-oligoszacharidok legfeljebb 9 fruktózegységet tartalmaznak, kereskedelmi előállításuk pedig az inulin részleges hidrolízisével (vagy enzimes bontásával) történik. A raffinóz és a sztachióz kis mennyiségben bizonyos hüvelyes növényekben, gabonafélékben, zöldségekben és a mézben fordul elő.
 

2.3. Poliszacharidok

Több, mint tíz, néha egészen több ezer cukoregység szükséges a poliszacharidok felépítéséhez. A keményítő a gyökérzöldségekben és gabonafélékben lévő fő energiaraktár. Hosszú glükózláncokat tartalmaz és szemcse formában fordul elő, aminek mérete és alakja az őt tartalmazó növény szerint változik. Állatokban és emberekben előforduló ekvivalense a glikogén (további információkért lásd a 3.1 pontot).
 
A nem keményítő jellegű poliszacharidok az étrendi rostok fő összetevői. Közéjük a cellulóz, a hemicellulózok, az inulin, a pektinek és a gumik tartoznak. A cellulóz a növényi sejtfalak fő alkotóeleme és több ezer glükózegységből áll. Az élelmi rostok különálló alkotóelemei különböző fizikai szerkezettel és tulajdonságokkal rendelkeznek. Az étrendi rostok legalapvetőbb tulajdonsága az, hogy az emberek nem képesek megemészteni. Mindamellett a bélbaktériumok képesek felhasználni néhány rostanyagot, olyan vegyületeket állítva elő, amelyekből az emberi bélrendszer energiát nyer ki. Ennélfogva más szénhidrátokkal összehasonlítva energiatartalmuk sokkal alacsonyabb (további információkért lásd a 3.1 részt).
 
3. Szénhidrátok a szervezetben
A szénhidrátok legfőbb funkciója az energia biztosítása, de fontos szerepet játszanak a sejtek, szövetek és szervek felépítésében és működésében is, ezenfelül sejtfelszíni struktúrák alkotóelemeit is képezik. A különböző molekulaosztályok közé a proteoglikánok, a glikoproteinek és a glikolipidek tartoznak.
 

3.1. Energiaforrás és raktár

A keményítők és a cukrok a fő energia-szolgáltató szénhidrátok, grammonként 4 kilokalóriát (17 kilojoul) tartalmaznak. A poliolok 2,4 kilokalória (10 kilojoule), az étrendi rostok 2 kilokalória (8 kilojoule) energiát biztosítanak grammonként. Megjegyzés: A poliolok közé tartozó eritrol egyáltalán nem vesz részt az anyagcserében, így 0 kalória energiát szolgáltat.
 
A monoszacharidok a vékonybélben szívódnak fel a véráramba, amely révén eljutnak felhasználási helyükre. A diszacharidok az emésztőenzimek segítségével egyszerű cukrokra bomlanak. A szervezetnek emésztőenzimekre, a keményítők hosszú láncainak cukor-alkotórészekre történő lebontásához is szüksége van, amik ezt követően szívódnak fel a véráramba.
 
Az emberi szervezet a szénhidrátokat glükóz formájában használja fel. A glükóz glikogénné, egy keményítőhöz hasonló poliszachariddá, is alakítható, ami a májban és az izmokban raktározódik és könnyen elérhető energiaforrás a szervezet számára. Az agy és a vörösvértestek glükózból nyerik az energiát, mert zsírt, fehérjét vagy más energiaforrást nem képesek e célra felhasználni. Ez az az ok, amiért a vérben lévő glükóz szintjét állandóan az optimális szinten kell tartani. Az agy energiaszükségletének fedezéséhez naponta körülbelül 130 g glükóz szükséges. A glükóz származhat közvetlenül az étrendi szénhidrátokból, a glikogénraktárakból, vagy a fehérjebontásból származó bizonyos aminosavak átalakításából. Számos hormon, az inzulinnal egyetemben, gyorsan dolgozik azon, hogy a glükóz vérből történő ki- és beáramlását állandó szinten tartsa.
 

3.2. A glükémiás válasz és a glükémiás index

Mikor egy szénhidrát elfogyasztásra kerül, a vér glükózszintjében egy emelkedés, majd egy ezt követő, ehhez hasonló csökkenés tapasztalható, amit glükémiás válaszként ismerünk. A válaszreakció jelzi az emésztés és a glükózfelszívódás sebességét, valamint az inzulin vércukorszint-normalizáló hatását. Számos tényező befolyásolja a glükémiás válasz sebességét és időtartamát. Ez függ:
 
Az adott ételtől:
 
  • A szénhidrátot meghatározó cukormolekula típusa, mert például a fruktóz, a szukróz és a poliolok kisebb glikémiás válaszreakciót váltanak ki, mint a glükóz vagy a maltóz
  • A keményítő természetétől és formájától, mivel néhányuk emészthetőbb, mint mások
  • Az alkalmazott főzési és feldolgozási módszerektől
  • Az élelmiszerben (vagy ételben) található egyéb tápanyagok, például a zsír (a legfontosabb), a fehérje és a rostok
 
A személytől:
 
  • A rágás alapossága (a mechanikai lebontás)
  • A gyomor ürülésének sebessége és a vékonybélen történő keresztülhaladás időtartama (melyet részben maga az élelmiszer befolyásol)
  • Az anyagcseréjétől
  • Az adott napszaktól, mikor a szénhidrát elfogyasztásra kerül
 
A különböző szénhidráttartalmú élelmiszerek hatása a szervezet glikémiás válaszreakciójára egy standard élelmiszerrel összehasonlítva osztályozható, amely általában fehér kenyér vagy glükóz, az elfogyasztástól számított két órán belül. Ezt a mérést glikémiás indexnek (GI-nek) nevezzük. A 70-es GI-érték azt jelenti, hogy a szénhidrátot tartalmazó adott élelmiszer vagy ital az ugyanolyan mennyiségű, tiszta glükózból vagy fehér kenyérből álló szénhidrátforrás elfogyasztása után létrejövő vércukorszint-emelkedés 70%-át képes előidézni.
 
A magas GI-értékű élelmiszerek nagyobb vércukorszint-emelkedést váltanak ki, mint az alacsony GI-értékűek. Az alacsony GI-értékű élelmiszerek emésztése és felszívódása sokkal lassabb, mint a magas GI-értékűeké. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az alacsony GI-értékű élelmiszerekre alapozott étrendek csökkentik az anyagcsere-betegségek, például az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét.
 
NÉHÁNY GYAKORI ÉLELMISZER GLÜKÉMIÁS INDEXE
(viszonyítási alapként a glükózt használva)
 
Nagyon alacsony GI-értékű (≤ 40) élelmiszerek
Nyers alma
Lencsefélék
Szójabab
Veteménybab
Tehéntej
Répa (főtt)
Árpa
Fruktóz
 
Alacsony G.I. értékkel rendelkező élelmiszerek (G.I. 41-55)
Galuskák és tészták
Almalé
Nyers narancs/narancslé
Datolya
Nyers banán
Joghurt (gyümölcs)
Nem szokványos gabonából készült kenyér
Eperlekvár
Csemegekukorica
Csokoládé
Laktóz
 
Közepes G.I. értékkel rendelkező élelmiszerek (G.I. 56-70)
Barna rizs
Zabpelyhek
Üdítőitalok
Ananász
Szukróz (asztali cukor)
Méz
 
Magas G.I. értékkel rendelkező élelmiszerek (G.I. > 70)
Kenyér (fehér vagy teljes kiőrlésű)
Főtt burgonya
Kukoricapehely
Sült burgonya
Burgonyapüré
Fehér rizs (alacsony amilóztartalmú vagy “ragadós rizs”)
Rizskeksz
Glükóz
Maltóz
 

3.3. Bélműködés és az élelmi rostok

A szervezet az élelmi rostokat, illetve néhány oligoszacharidot képtelen megemészteni a vékonybélben. Az élelmi rostok a megfelelő bélműködést, a salakanyagok térfogatának növelésével, valamint áthaladásuk serkentésével segítik a bélben.
 
Mihelyt az emészthetetlen szénhidrát a vastagbélbe ér, néhány rosttípust, mint a gumikat, a pektineket, illetve az oligoszacharidokat a bél mikroflórája fermentálja. Ez szintén növeli a teljes tömeget a bélben, valamint előnyös hatással bír a mikroflóra összetételére.
 
4. Testtömeg-szabályozás
A nagy szénhidráttartalmú étrendet követő emberek kevésbé hajlamosak a testzsír felhalmozására, mint a kis szénhidrát-/nagy zsírtartalmú étrendet követők. Ennek a megfigyelésnek az oka háromtényezős:
 
  • A szénhidrátok egységnyi súlyra vetített kalóriatartalma alacsonyabb, mint a zsíroké (és az alkoholé), így a magas szénhidráttartalmú étrendek összehasonlítva kisebb energiatartalommal rendelkeznek. Az élelmi rostokban gazdag ételek ezen kívül általában nagyobb térfogatúak és telítőbbek.
  • A szénhidrátban gazdag ételek fokozott fogyasztása segíthet az étvágy szabályozásában. A vizsgálatok alapján a szénhidrátokkal keményítő és cukor formájában is gyorsan elérhető a jóllakottságérzés. Ennek eredményeképpen a magas szénhidráttartalmú étrendet tartó egyének kevésbé hajlamosak túl sok táplálékot fogyasztani. Ezenfelül számos alacsony GI-értékű élelmiszer okozhat különösen hatékony jóllakottságot, mivel ezek emésztése lassú.
  • Az étrendben megtalálható szénhidrátok üzemanyagként elégnek vagy jövőbeli felhasználás céljára a glikogénraktárakban tárolódnak. A szervezetben nagyon kevés szénhidrát alakul át zsírrá, mert ennek hatékonysága nagyon gyenge.
 
A rendelkezésre álló bizonyítékok azt jelzik, hogy a sok zsírt tartalmazó ételekkel szemben a nagy szénhidráttartalmú étrendek csökkentik az elhízás kialakulásának valószínűségét.
 
5. Cukorbetegség
A cukorbetegség egy olyan anyagcserebetegség, ahol a szervezet nem tudja megfelelően szabályozni a vércukorszinteket. A szabályzómechanizmus meghibásodásának okai alapján kétféle típusú cukorbetegséget különböztetünk meg. Az 1-es típusú cukorbetegségben a szervezet nem képes az inzulin nevű hormon termelésére, amely a vércukorszint legfőbb szabályzómolekulája. E betegek az összes cukorbeteg 5–15%-át teszik ki, és ezen egyének általában 40 éves kornál fiatalabbak. A 2-es típusú cukorbetegségben vagy a szervezet nem termel elég inzulint, vagy a célsejt nem reagál a hormonra (utóbbit inzulinrezisztenciának nevezzük). Ez a típus alkotja a cukorbetegek nagy többségét (85–95%). Noha általában 40 éves életkor után lép fel, egyre több serdülőkorúnál és fiatalabb gyermeknél diagnosztizálnak 2-es típusú cukorbetegséget. Mindkét típusú cukorbetegség kezelésében szerepel az egészséges, kiegyensúlyozott étrend és a testmozgás. Az 1-es típusú cukorbetegeknek naponta kell inzulininjekciókat is adniuk maguknak.
 
Nincs bizonyíték arra, hogy egészséges egyénekben a cukorfogyasztás szerepet játszana bármelyik típusú cukorbetegség kialakulásában. Mindamellett ma már rendelkezésre áll bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az elhízás és a testmozgás elhanyagolása növeli a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának valószínűségét.
 
A 2-es típusú cukorbetegeknél és azoknál, akiknél magas az ilyen típusú cukorbetegség kialakulásának kockázata, a testsúlycsökkentés általában szükséges, és az alkalmazott étrend elsődleges célja. A szénhidráttartalmú ételek széles választékának fogyasztása minden diabetikus étrend elfogadható része, és az alacsony glükémiás indexű élelmiszerek előnyösek, mivel segítenek a vércukorkontroll szabályozásában. A cukorbetegségben alkalmazandó étrendet célzó ajánlások hangsúlyozzák az étrendi rostok bevitelének növelését, de lehetővé teszik kis mennyiségű asztali cukor fogyasztását is. Az ételben található kis mennyiségű cukor elfogyasztása nincs jelentős hatással sem a cukorbetegek vércukorszintjére, sem az ilyen betegek vérében lévő inzulin koncentrációjára.
 
6. Fog egészség
Az erjeszthető szénhidrátokat (például cukrokat vagy keményítőt) tartalmazó élelmiszerek bontását a szájüregben található enzimek és baktériumok végzik, mely savtermeléssel jár, ami károsítja a fogzománcot. A savtermelődés után a nyál természetes javítómechanizmusokat indít be, melyek semlegesítik a savat és újjáépítik a zománcot. Ha túl gyakran fogyasztunk erjeszthető szénhidrátot tartalmazó élelmiszereket, vagy túl sokáig majszolunk ilyeneket, ezek a természetes javítómechanizmusok kimerülnek, és megnő a fogszuvasodás veszélye.
 
A jelenlegi kutatások szerint sokkal ésszerűbb megközelítést kell alkalmazni a cukrok és az egyéb szénhidrátok fogszuvasodásban betöltött szerepével szemben. Napjaink ajánlásai szerint a fogszuvasodás megelőzését célzó programoknak a fluoridálásra, a megfelelő szájhigiénére, az étkezések és folyadékfogyasztások gyakoriságának szabályozására, illetve a változatos étrendre kell fókuszálniuk, és nem csak a cukorbevitelre.
 
A fluorid elérhetősége és a megfelelő szájhigiénés eljárások elterjedtsége azt eredményezte, hogy napjainkban a gyermekeknél és a serdülőknél a fogszuvasodás előfordulási gyakorisága alacsony. Ez a javulás attól függetlenül következett be, hogy bármilyen változás történt volna a cukrok vagy az erjeszthető szénhidrátok fogyasztásában. A fogkő baktériumok sakkban tartása, valamint a fogak fluorral történő erősítése csökkenti a fogszuvasodás kockázatát.
 
7. Váljon aktívvá
Mára megalapozott bizonyítékok léteznek arra, hogy a szénhidrátok növelhetik a sportolók teljesítményét. A magas intenzitású edzés közben, a szénhidrátok az izmok fő üzemanyagai. Ha a testmozgás előtt, alatt és után nagy mennyiségű szénhidrátot fogyasztunk, a glikogénraktárak nem merülnek ki. A glikogén egy cukorraktár, amely segít a sportolóknak a hosszabb ideig és nagyobb intenzitással történő teljesítményleadásban.
 
Mára már felismerték a fizikai aktivitás elengedhetelen szerepét az általános lakosság egészségének és edzettségének megőrzésében. Azok számára, akik szeretnék megőrizni edzettségüket és aktivitásukat, egy megfelelően kiegyensúlyozott, nagy szénhidráttartalmú étrend ajánlott.
 
A testmozgással kapcsolatos további információkért lásd a következő oldalt: www.eufic.org.
 
8. Jóváhagyott egészségügyi megállapítások
A következő példák azokat a szénhidrátokra vonatkozó egészségügyi megállapításokat tartalmazzák, amelyek tudományos helytállóságát az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority, EFSA) értékelte, és amelyeket az Európai Unión (EU-n) belül jóváhagyott:
 
  • Az árparostok megnövelik a széklet tömegét.
  • A béta-glükánok elősegítik a vér normál koleszterinszintjének megtartását.
  • A pektinek egyéb ételekkel együtt történő fogyasztása csökkenti az étkezés utáni vércukorszint-emelkedést.
  • A laktulóz gyorsítja a bélrendszeren történő áthaladás sebességét.
  • A 100% xilitollal édesített rágógumi kimutathatóan csökkenti a fogkőképződést. A nagy mennyiségű fogkő gyermekekben a fogszuvasodás kockázati tényezője.
 
A szénhidrátokkal kapcsolatos azon egészségügyi megállapítások teljes felsorolását, amelyek az EU-ban jóvá lettek hagyva, a következőre kattintva érhetőek el: „EFSA-approved health claims related to carbohydrates” (Az EFSA által jóváhagyott egészségügyi megállapítások a szénhidrátokra vonatkozóan).
 
9. A szénhidrátokra vonatkozó ajánlások
A szénhidrátok az egészséges és kiegyensúlyozott étrend alapvető összetevői. Segíthetnek a testtömeg szabályozásában, különösen mozgással párosítva, elengedhetetlenek a megfelelő bélműködéshez, valamint az agy és az aktív izmok fontos üzemanyagaiként szolgálnak. Sem a keményítőről, sem a cukorról nem sikerült kimutatni, hogy bármilyen különleges szerepe lenne a súlyos betegségek, például a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában, továbbá a cukor szerepe a fogszuvasodás kialakulásában napjaink fluoriddal és szájhigiénével kapcsolatban megfelelően tájékozott népességénél kevésbé fontos. A WHO/FAO beszámolója a szénhidrátok emberi táplálkozásban betöltött szerepéről és az EFSA tudományos véleménye a szénhidrátok és az étrendi rostok táplálkozásbeli referenciaértékeiről kulcsfontosságú információkat tartalmaz az egészségügyi szakemberek és a kutatók számára.
 
Az emberek számára legfontosabb üzenetek a következők:
 
  • Hogy ismerjék fel és hirdessék az étrendi szénhidrátok számos egészségre gyakorolt előnyét. A szénhidrátok többet jelentenek, mint kizárólag energiát.
  • A kétéves kor felettiek optimális étrendjében a napi energia 45–60%-a szénhidrátokból származik.
  • A szénhidráttartalmú ételek széles választékban történő fogyasztása ajánlott annak érdekében, hogy az étrend kielégítő legyen az alapvető tápanyagok és az élelmi rostok szempontjából.
  • A felnőtteknek naponta 25 g étrendi rostot kell fogyasztaniuk. Egyéves kor felett a gyermekek étrendjében minden egy megajoule energiájú elfogyasztott ételnek legalább 2 gramm rostot kell tartalmaznia (1 megajoule 239 kilokalóriával egyenlő).
 
Bibliográfia
  • Anderson CA et al. (2009). Sucrose and dental caries: a review of the evidence. Obesity Reviews 10 Suppl 1:41-54.
  • Atkinson FS et al. (2008). International tables of Glycemic Index and Glycemic Load Values. Diabetes Care 31(12):2281-83.
  • Burke LM et al. (2011). Carbohydrates for training and competition. Journal of Sports Sciences 29 Suppl 1:S17-27.
  • Dietary Starches and Sugars in Man: A comparison (1989). Edited by J. Dobbing, ILSI Human Nutrition Review series. Brussels: ILSI Europe.
  • Dyson PA et al. (2011). Diabetes UK evidence-based nutrition guidelines for the prevention and management of diabetes. Diabetic Medicine 28(11):1282-1288.
  • European Food Safety Authority (2010). Scientific Opinion on Dietary Reference Values for carbohydrates and dietary fibre. EFSA Journal 8(3):1462.
  • Foster-Powell K et al. (2002). International tables of glycaemic index and glycaemic load values. American Journal of Clinical Nutrition 76:5-56.
  • Hellerstein MK et al. (1991). Measurement of de novo hepatic lipogenesis in humans using stable isotopes. Journal of Clinical Investigation 87:1841-1852.
  • Gurr M. (1995). Nutritional and health aspects of sugars: evaluation of new findings. ILSI Europe Concise Monograph Series. Brussels: ILSI Europe.
  • Laville M & Nazare JA (2009). Diabetes, insulin resistance and sugars. Obesity Reviews 10 (Suppl. 1):24-33.
  • Mann J et al. (2007). FAO/WHO scientific update on carbohydrates in human nutrition: conclusions. European Journal of Clinical Nutrition 61 Suppl 1:S132-137.
  • Ruxton CH et al. (2010). Is sugar consumption detrimental to health? A review of the evidence 1995-2006. Critical Reviews in Food Science and Nutrition 50(1):1-19.
  • Van Loveren C. (2009). Oral and Dental Health: Prevention of dental caries, erosion, gingivitis and periodontitis. ILSI Europe Concise Monograph Series. Brussels: ILSI Europe.
  • WHO/FAO (2003). Diet, nutrition and the prevention of chronic diseases. Report of a Joint FAO/WHO Expert Consultation. WHO Technical Report Series 916. Geneva: WHO.
  • WHO/FAO (1998). Carbohydrates in human nutrition. FAO food and nutrition paper no. 66. FAO, Rome.
AZ EUFIC-RÓL
Az Európai Élelmiszer Információs Bizottság (EUFIC) egy olyan non-profit szervezet, amely az élelmiszerbiztonság és –minőség, valamint az egészség és táplálkozás kapcsolatáról nyújt tudományon alapuló információkat a médiának, egészség- és táplálkozásügyi szakembereknek, oktatóknak, valamint a közvéleményt formáló személyeknek közérthető formában.

Részletek
A webhely utolsó frissítésének dátuma: 01/09/2014
Az összes találat megtekintése